Gyorsan elszaladt ez a 2015-ös év: mire a végére értünk, általában ez volt az érzésünk. Ilyenkor, túl az előzőn, s még itt a következő küszöbén, hajlamosak vagyunk átgondolni az életünket, kisebb-nagyobb számvetésre, leltárgyártásra adni a fejünket. Utólag nyilván könnyű okosnak lenni, ez nem is kérdés. Azt pedig, hogy milyen is lesz ez az előttünk álló 2016-os év, valójában még senki sem tudhatja biztosan. Majd valamikor 2017 januárjában már nyilván csípőből sorolhatja bárki, addig azonban marad a tippelgetés, és persze a tervezgetés.

Illusztráció

Debreceni fiatalokat kérdeztünk meg, ők hogyan látják az életüket, milyen terveik vannak – hiszen előttük az élet, övék a jövő. (Legalábbis így gondoljuk mi, akik nálunk idősebbek vagyunk.) Ezekben a lányokban és fiúkban az a közös, hogy bár alapvetően nagyon különbözőek, többé-kevésbé mégis egy társasághoz tartoznak, évek óta tart a barátságuk, aminek az sem vetett véget, hogy egyikük-másikuk jelenleg nem Debrecenben folytat tanulmányokat.

„Mivel a 2016-os évben fogok érettségizni és felvételizni egyetemre, főképp reménykedve állok az új évhez – így látja Judit, aki most 19 éves és középiskolai tanuló. – „Legjobb esetben be szeretnék jutni a Debreceni Egyetem turizmus-vendéglátás szakára, de ha nem sikerül, gondolkozok egy cukrász felnőttképzés elvégzésén is. Hosszútávú terveim még nincsenek, csak reménykedni tudok, hogy jó irányba fogok sodródni.”

„Tervek garmadájával felfegyverkezve vártam az új évet” – ezt nyilatkozta Bence, egy 19 éves fiatalember, aki szeptembertől kissé távolabbra került a szülői háztól, felvételt nyert ugyanis az ELTE jogi karára. Komoly, határozott elképzelései vannak. „Ahhoz, hogy e közeli jövőt meghatározó célkitűzéseimről beszéljek, előbb a távoli jövőbeli vágyaimat szeretném vázolni. Egészen kicsi gyermekkorom óta komoly, kiforrott elképzelésekkel nézek a jövőbe. Álmommá, rögeszmémmé vált a politika. Eleinte az építészeti remekmű, a parlament képben testesült meg számomra, majd az idő előrehaladtával, s történelem tudásom hézagainak kipótlásával, egyre inkább a magyarság, valamint a múltra épülő biztos jövő szimbólumává vált. Választásom gerincét tehát az otthonról hozott tradíciók mellett egy olyan erős hit képezi, melynek jövőképében bennfoglaltatik egy, az őseink kultúráját, hagyományait, hitét tisztelő, sikeres, és a fejlődésben élenjáró társadalom. Vágyam pedig nem más, mint, hogy e fejlődésben oroszlánrészt vállalhassak. Az oda vezető leghatékonyabb útnak a politikát tartom.”  bence saját bevallása szerint ezeket a célkitűzéseket figyelembe véve alkotta meg „a jövő évem alapjául szolgáló terveimet, melyek a vizsgaidőszakok sikeres teljesítésén túl, a köztársasági-ösztöndíj elérését is magukban foglalják.” Elárulta azt is: szeretne részt venni egy olyan tudományos diákkör kialakításában, melyben a hétköznapokat átszövő politikai események láncolatát rendhagyó módon egyfajta kerekasztali vitaként tárgyalnák meg. „Továbbá mélyíteni szeretném egyelőre még foghíjas ismereteimet a német nyelv területén” – zárta gondolatait Bence.

A szintén 19 éves Dani élete is Debrecenen kívül folytatódik, biomérnöki alapképzést kezdett a Pannon Egyetemen. „Jelenleg úgy néz ki, hogy folytatni fogom a tanulmányaimat, ám az, hogy hol, mikor és mit, az még sűrű ködbe burkolódzik előttem. Mindenképpen a biológia irányába szeretnék hajtani. Az az álmom, a célom, hogy külföldön, például Brazíliában, Spanyolországban, Olaszországban, vagy Ausztráliában dolgozhassak és amellett hobbiként és egyben másodállásként madarakat tenyészthessek. Ám egyenlőre nem tudom, meg fog e valósulni, mert nem érzem, hogy a tanulás, a sok belefeccölt idő és pénz, valamint, hogy a döntéseim abba az irányba visznek. Így számomra az életnek ebben a szakaszában olyan, mintha csak sodródnék az árral.”

Krisztina már jó néhány évvel ezelőtt meghozott egy döntést, mivel jelentkezett az orvosi egyetemre, ahova felvételt nyert, és ahol azóta is  ahogy ő fogalmaz – „szorgalmasan (?)” tanul. A 23 éves ifjú hölgy viszonylag tömör választ adott kérdésünkre, miszerint milyennek látja a jövőt: „…ööö akkor kemény évem lesz az egyetemen, mint mindig, a tervem meg az, hogy végre össze tudjak hozni egy normális vizsgaidőszakot…”

Bence 21 éves, két és fél évvel ezelőtt érettségizett, majd egy kétéves művészeti szakképzésen tanult tovább. Otthon lakik a szüleinél, és bár nem jár konkrétan semmilyen iskolába, sokat dolgozik, elmondása szerint napi 6-8 órát rajzol. A 2016-os esztendővel kapcsolatosan bizakodónak tűnik: „szerintem jó év lesz, nagyrészt digitális festéssel fogom tölteni.” Arra, hogy általában hogyan látja a jövőt, igen szűkszavű, de korrekt és globálisan értelmezhető választ adott: „Egyre jobb minden. Fejlődünk. Van miért aggódni, de kevesebb mint valaha.” S hogy mik a tervei, az álmai? „Az, hogy meg tudjak élni szabadúszó grafikusként, és olyan emberek között éljek, akikkel jól érzem magam.”

„A 2016 érdekesnek ígérkezik. Tele lesz kihívásokkal. Nem csak nekem. A kisebb-nagyobb közösségek számára is, melyeknek tagja vagyok (baráti köröktől egészen az teljes emberiségig)” – mondja a 19 éves Tamás, aki az ELTE elsőéves matematika szakos hallgatója. „Szerencsésnek mondhatom magam, mert klassznak látom a jövőt. (Legalábbis a sajátomat. Az emberiségét kevésbé.) Kezdek belerázódni az egyetemi életbe (ez az első évem matek szakon): egyre jobban bánok a jövőre vonatkozó várakozásokkal, tervekkel. Lassan rájövök, hogy tervezni érdemes, de a tervekhez görcsösen ragaszkodni kevésbé. Na meg persze sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jövő csak egyféleképpen árthat nekünk: ha szorongunk miatta.” S hogy mik a tervei? „Szeretném töretlen lelkesedéssel és kitartással elvégezni a matek BSc-t és MSc-t, majd doktoranduszként tervezem folytatni tanulmányaimat. Mindezek mellett sokszínű, ingergazdag, egészséges életet szeretnék élni. Hosszú távon igyekszem minél több munkát fektetni a matematikai tehetséggondozásba.

Pozitívan áll a jövőhöz, de globálisan nézve nem sok jóra számít a 19 éves Dávid, a gépipari technikus jelöltje. Hogy mik a terveim 2016-ra? Megszerezni a szakmát, felköltözni Pestre és az Óbudai egyetem tanulójává válni.”

János, aki 22 éves vegyészmérnök hallgató, most, 2016-ban kezdi meg a tanulmányait mesterszakon, így ez az év új kihívásokat tartogat számára. “Mindazonáltal az élet az idei évben feltehetőleg nem fog lényegesen különbözni az előzőtől, viszont a jövőre nézve vannak olyan problémák, amelyekre már most oda kell figyelni. A globális felmelegedés például önmagát gyorsító folyamat, ezért addig kell tenni ellene, amíg lehet. Ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket, akkor a jövőben mindenki érzi majd a világon a következményeket.”

Hölgyek, urak, a 2016-os év itt van, megérkezett! Legkésőbb jövő ilyenkorra pedig kiderül, az elképzelésekből, tervekből mi lett.