A bíróság által megállapított tényállás szerint 2014 májusában a két vádlott a fiatalkorúak egyik büntetés-végrehajtási intézetében négy napon át folyamatosan bántalmazta és megalázta a velük egy zárkában elhelyezett férfit. Áldozatukat folyamatosan sértegették, rendszeresen „csicskáztatták”, dolgoztatták. Ha a két vádlott úgy ítélte meg, hogy a férfi nem elég gyorsan, vagy nem elég jól takarít, akkor újra bántalmazták őt. A folyamatos bántalmazások és fenyegetések hatására a sértettnek a vádlottakat többször orálisan kellett kielégítenie. A férfi a negyedik napot követően már nem bírta tovább az őt ért fizikai, lelki terrort és a reggeli ételosztás előtt szólt a felügyeletnek, ezután elkülönítették a vádlottakat. A sértett a napokon át tartó bántalmazások következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

A Debreceni Ítélőtábla súlyosította a Miskolci Törvényszék ítéletét. Az első rendű vádlott hat év helyett 8 év börtönbüntetést, a másodrendű vádlott pedig hat év helyett 8 és fél év börtönbüntetést kapott. Az ítélőtábla a cselekmény minősítéséből a társtettesi elkövetést mellőzte, egyben elrendelte a másodrendű vádlott büntetésének azonnali megkezdését.

A táblabíróság közlése szerint a súlyosító körülmények között a Miskolci Törvényszék helyesen vette figyelembe, hogy a vádlottak felfüggesztett szabadságvesztés illetve más, folyamatban lévő eljárás hatálya alatt követték el a bűncselekményt. A táblabíróság nyomatékosan súlyosító körülményként értékelte a cselekmény társadalomra való veszélyességét és azt, hogy a vádlottak BV-intézetben követték el tettüket, alapvetően érintve az intézet rendjét, szabályait és a fogvatartottak biztonságát. Az ítélet jogerős.