Nem első ízben találkozhatnak a Dehir.hu olvasói Puskás Dániel fotóival. Ez a fiatalember, aki amellett, hogy közgazdasági tanulmányokat folytatott, komolyan elkötelezte magát a fotózás iránt. Határozottan és hűségesen szinte mindenhova magával hurcolja a fényképezőgépét. Szívesen készít bulifotókat, de kulturális eseményeken, koncerteken, tárlatok megnyitókon is gyakran feltűnik. Olykor nem csak az esemény megörökítőjeként, hanem kiállítóként is: többször láthatta már fényképeit a debreceni közönség önálló illetve csoportos tárlatokon.
Fotók: Puskás Dániel
Nincs ellenére az sem, hogy embereket fotózzon. Így vall erről: „Mindig is nagyon szerettem az elkapott, nem megrendezett pillanatokat fotózni. Általában csak megyek, sétálgatok, látok és fényképezem, ami történik. Törekszem arra, hogy olyan rejtett pillanatokat fotózzak, amit nem tud mindenki elkapni… Kedvenc témáim közé tartozik az emberek, a különleges épületek, a városok sokszínűsége, különösképpen a mediterrán helyek…”
Emberek, tájak – mindez vonzó téma Puskás Dániel számára. Szereti a mediterrán vidékeket, de hazai környezetben is észreveszi a különlegeset, a látványosat, a töprengésre késztetőt, a meghökkentőt, a felkavarót, amit érdemes megörökíteni.
Az elmúlt napokban-hetekben a változékony debreceni tél megörökítésére adta a fejét. Fotózta sínek kanyargó kígyóit. Feltűnik képén panelház előtt üldögélő macska (kerek fejű, magányos vadász), égbe nyúló gyárkéményekből vastagon gomolygó füst, hazafelé baktató városlakó, de az emeletes házak szigorú geometriája is. Minden, ami körülvesz minket, ami itt van a környékünkön. Igaz, hogy most éppen ragyog a nap, de ki tudja, mikor fog változni ez a kép, s jön a derűre ború – amit persze bizonyára megörökít néhány képén Puskás Dániel, aki e képek szerint ilyennek látta ezt a néha sáros, máskor havas, olykor szürke, vagy éppen fényes telet és várost.
(Puskás Dániel további képeit itt láthatják.)