A visszatérő

Már csak homályosan emlékszünk arra a Leonardo DiCaprióra, akiért a Titanic című filmben megőrültek a lányok, a fiúk pedig közutálat tárgyává tették. Mintha az elmúlt egy évtizedben észrevétlenül átalakult volna egy teljesen más emberré. A választott projektek alapján időközben felnőtt azon színészek közé, akiknek nem csak a szerencse, vagy különösen jó érzékkel megáldott menedzserek által jut ki a minőségi felkérésekből. Tudatosan és teljesen érthető módon, finnyásan válogat a forgatókönyvek között. Pedig eddig sem volt oka panaszra. A legújabb filmje, A visszatérő volt az, amin elmondása szerint egy percig sem gondolkodott. A művészvilágban olyan jól ismert emberfeletti kihívások és áldozatok sem riasztották vissza, mint a rendhagyóan hosszú forgatás, vagy a fizikailag megterhelő jelenetek, nyers hús evése, jeges vízben úszás, meg egy jókora szakáll növesztése. (Ez mondjuk nem emberfeletti.) A jeleneteket a kegyetlen amerikai vadonban készítették el. Sokszor hetekig csak gyakorolták egy-egy snitt koreográfiáját, majd megvárták azt az egy órát, amikor a legszebbek a fények. A rendező, Alejandro Gonzáles Inárritu ebben a tekintetben ugyanis nagyon sarkos szakember, a díszletek helyett szívesebben rögzíti a valóságban is érzékelhető szépségeket.

A visszatérő megtörtént események alapján készült. A halálközeli élmények ettől csak még megdöbbentőbbek lesznek. A történet egy férfi küzdelméről szól, aki minden rettenet ellenére megpróbálja túlélni az időjárás és a kegyetlen anyatermészet sorozatos csapásait. Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) egy amerikai prémvadász csapattal merészkedik a még feltérképezetlen területek legmélyére, amikor az indiánokat még nem igázták le, és nem zárták rezervátumokba. Brutális harc folyik a területért és a nyersanyagokért. Egy indián kolónia meg is támadja őket, és megtizedeli a csapatot. A túlélőknek pedig valahogy haza kell jutniuk. Glass őrületes kalandokat él át, mindezt jóformán egyedül, hiszen a történet központi konfliktusa az, hogy egyedül hagyják. Köszönhetően a csapattársának, John Fitzgeraldnak (Tom Hardy), aki mindent megtesz, hogy eltávolítsa a férfit. De ennél több fontos részletet nem szeretnénk lelőni.

Alejandro Gonzáles Innárritut a 2014-es Birdman óta zseniként aposztrofálják filmes berkekben. Egy zsákra való díjat vihetett érte haza, többek között két Oscart, és egy Aranyglóbuszt is. A visszatérővel sem lesz ez másként. Jelenleg tizenkét jelölést kapott az Oscar különböző kategóriában. A rendező sajátos védjegye, hogy szembemegy az árral. Nem akarja a történeteit bonyolítani. A belső konfliktusok megjelenítését többre tartja minden felszínes hatáskeltő eszköznél. A valóságábrázolás pedig annyira hitelesre sikerül, hogy a néző már-már úgy érzi, ott áll öt centire a több száz kilós grizzly mellett, és végig kell nézze, ahogy gyakorlatilag félholtra tapos egy védtelen embert. A film intenzitását éppen ezek az elképesztő akciójelenetek alapozzák meg. A háborús vérengzések, a szuper közeli plánokban megmutatott földöntúli fájdalomtól eltorzult grimaszok. Az alkotás művészi jellegét mégsem a tökéletesre szabott látványjelenetek határozzák meg, hanem inkább a szintén kétszeres Oscar díjas Emmanuel Lubezki operatőr munkája. A történetet időközönként megtörik az általa készített festői képek a tájról. Ettől pedig paradox érzése támad a nézőnek, hiszen Glass-t meghurcolja a természet, és mindeközben látjuk, hogy milyen csodálatraméltó és szemet gyönyörködtetően szép.
Az egyik legfontosabb értéke a filmnek a szüzsé minimalizmusa és a vizuális narrációjának gazdagsága mellett, hogy nem szájbarágós. Megmutat részleteket, eszközöket és ad itt-ott némi utalást is a sikeres asszociációhoz, de soha nem tolja erőszakosan a néző arcába, hogy hol vagyunk éppen, vagy hány nap telt el. A jól eltalált ritmus kiválóan működik. Egyszerűen csak érzi a néző, hogy mikor ugrunk az időben anélkül, hogy egy szereplő felhívná rá a figyelmet: „Jaj, már öt napja menetelünk!”.

A visszatérő sok szempontból korszakalkotó film. Természetesen nem mindenkinek való. Nehezen emészthető és igen megterhelő a gyengébb idegzetűek számára. Arra viszont nagy összeget tennénk, hogy DiCaprio végre kiharcolt magának egy aranyszobrocskát.

A filmet az Apolló moziban Ön is megnézheti: február 3-ig 16.30 és 19.45 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417847, email: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890Ft.