A fiatalabbak talán nem is emlékeznek már, mikor volt utoljára olyan karácsony a cívisvárosban, amikor hóban tapostunk. Idén talán még annyi havazás sem lesz, mint az előző években olykor-olykor, de ez nem lehet akadálya annak, hogy megpróbáljunk karácsonyi hangulatot érezni belül. Így ha otthon már áll a fa, s az ajándékok gondosan elrejtve, akkor induljunk a Kossuth térre egy picit, hogy mesevilágban érezzük magunkat.
Aranyvasárnap a főtéren szokás szerint ezrek fordultak meg. Egyes égősorok már régi ismerőseink, más díszek idén kerültek a magasba, mint a villamossínek fölötti angyalok. Fénypokróc borítja a fákat, s hiába száll korán a sötét a belvárosra, az aranyszínű fény otthonos érzést kölcsönöz az arra járóknak.
Fotók: Szebellédi Soma
Persze, ha az ember csak fölfelé tekintget, könnyen egymásba botlanának a járókelők – no meg lent is épp elég látnivaló akad, hála az ünnepi vásárnak. Idén is szép számú bódét talál az, aki felkerekedik: egyesekben enni, inni lehet, mások kézműves portékákat árulnak. Megkockáztatandó, hogy a főtér a forralt borok gőze miatt talán a szokásosnál is melegebb, s ahogy haladunk, érezzük, ahogy a sülő lángos illata átszeli. A villamosok közül többet is díszbe bújtattak – nemcsak könnyebb észrevenni a neonfényekbe bugyolált szerelvényeket, de mutatósak is.
Szerelmespárok pillantanak egymásra mosolyogva a sapkák széle alól. Bámészkodó gyerekeket visznek szüleik kézen fogva, akik viszont minden egyes árusnál meg akarnak állni, hogy fakardot, vagy faragott állatkát vegyenek, lehetőleg minél többet és nagyobbat – de a nagy karácsonyfa láttán úgyis megfeledkeznek róla. Kézműves portékák kerülnek zacskókba, vevő és eladó mosolyt és jókívánságot cserél: ilyen a mi közös karácsonyi készülődésünk Debrecen főterén.