Nem győztük kapkodni a fejünket az esztendő elején: mi van most, 2016-ban megbolondult a világ? Fegyveres rablás, lövöldözés, rongálás, emberrablás – irgalmatlanul sok hír ömlött ránk a bűn világából. S nem is egy távoli kontinensről, egy valószínűtlenül messzi országból, mondjuk Mexikóból, ahol drogkartellek és bandaháborúk tartják rettegésben az embereket, hanem innen, a szomszédból. A Derék utcáról, a Petőfi tér környékéről, Hajdúszoboszlóról, Nyírábrányból…

A Derék utcai történet viszonylag jó véget ért

Csak néhány jellemző hír a sok közül. A Holló János utcán, a parkolóban egy 14 éves srác feltört egy Opel Corsát, bedobott egy kukát a hátsó ülésre, aztán egy ollóval megpróbálta beindítani a járgányt. Nem járt sikerrel, csak ha az volt a célja, hogy hazavágja a gyújtáskapcsolót.

Az új esztendőt „remekül” indította az a fiatalember, akit a mentők hajnalban a berettyóújfalui kórházba vittek: nem hagyta, hogy megvizsgálják, földre lökte az ápolónőt, majd rátérdelt, és ökölbe szorított kézzel meg akart ütni.

Hajdúszoboszlón munkanélküli, símaszkos férfi fenyegette meg az eladót gáz-riasztó pisztollyal. 50 ezer forint volt a zsákmánya, de hamar elfogták.

Nyírábrányban egy 28 éves férfi a a barátnőjét az utcán elkapta, a hajánál fogva a gépjárművéhez húzta, késsel megfenyegette a 17 éves lányt, és berángatta a gépkocsijába, amelyet társa, egy hencidai lakos vezetett. A két férfi a sértettel a helyszínről ismeretlen helyre távozott – azaz elrabolták a lányt. (Később szerencsére előkerült az elhurcolt lány.)

Debreceni sztori volt, ahol vér is ömlött, amikor a főbérlő fel akarta bontani a szerződést. Ez nem tetszett a 26 éves albérlőnek, aki előrántott egy kést, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli. Nem volt rest használni a pengét: megvágta vele a főbérlő nyakát.

Vér nem folyt, csak szesz, meg legfeljebb üdítő, ám a nettó károkozás itt is megvalósult: két bakonszegi fiatalember betört egy sörözőbe és egy élelmiszerboltba, egy vendéglő ajtaját pedig megrongálták. Szerencsére a zsaruk hamar nyakon csípték őket is

Ahogy két bátor férfinek köszönhetően az a férfi is rendőrkézre került, aki egy Derék utcai bolt eladóját fenyegette meg. A pisztoly láttán nyilván nem érezhette túl jól magát a boltos hölgy, szerencséjére azonban belépett az üzletbe két vásárló. Láttukra a rabló futásnak eredt, ők azonban utána rohantak, és az sem tartotta vissza őket, hogy az elkövető kétszer is rájuk lőtt.

A lista  nyilvánvalóan nem teljes, de arra alkalmas, hogy gyomron vágja az olvasót: tényleg ilyen erőszakos a világ? Itt, a mi környékünkön is? Azért az nem általános jelenség, hogy pisztolylövések hasítanak a debreceni éjszakába egy lakótelepen. S arról sem gyakran számolhatott be a helyi (vagy akár a hazai) sajtó, hogy egy lányt betuszkoljon egy férfi, s aztán elhajtson vele (valami ismeretlen helyre).

Vajon mi jár az elkövetők fejében, amikor úgy döntenek, hogy most akkor végigcsinálják, bármi is lesz a vége? Tényleg nincs más út, mint betörni, fegyvert fogni, elhurcolni? Lehet ez megoldás, gyógyír bármire is? Mi sodorja ide az embereket? Egy új élet reménye, hogy majd iszonyú sok pénzük lesz és újrakezdhetik? Szerelmi bánat, féltékenység? Lehetetlenség, tehetetlenség? Például mi motiválta azt az embert, aki a Derék utcai boltba betört? Sok pénzt szerezni? Tényleg? Egy kisboltból? Az azért sejthető, hogy ott nemigen vannak súlyos százezrek, millók a kasszában…Vagy a szegénység? A kilátástalanság? Hogy úgy tűnt, nincs más út? De ez hova vezetett? Nyilván lehetünk empatikusak akár az elkövetővel is, de azért ne feledkezzünk meg a boltosról sem. Mit érezhetett, amikor ráfogtak egy fegyvert? Lehet, hogy a rablónak esze ágában sem volt, hogy rálőjön, de attól ez az eladónő még kibukhatott. A fegyver használatával illetve nem használatával kapcsolatban pedig mégis ott van a tény, hogy a férfi rálőtt az üldözőire kétszer is. Csak megijeszteni akarta őket? Vagy megállítani? Akár bármi áron?

Amikor egy 14 éves gyerek feltör egy autót, az nem csak azért nem normális helyzet, mert azt tette, amit, hanem azért is, mert egy ennyi idős srácnak nem biztos, hogy az utcán lenne a helye éjszaka. Van családja? Nem hiányzik otthon? Senkit nem érdekel, mi van, mi lesz vele?

Vagy amikor egy (28 éves) férfi nekiugrik a (17 éves) barátnőjének , akkor azon is el lehet töprengeni, az ilyen gesztusokkal mit lehet elérni. Általánosságban: van olyan férfi, aki elhiszi, hogy az a nő, akinek megtépik a haját, akit megütnek, majd sokkal jobban fogja szeretni azt, akitől a verést kapja? Hogy ez megold bármit is?
Hallottam véleményt miszerint az a baj, hogy a népek a sok hülye filmből veszik az erőszakot. Ott látják a példát, a mintát, onnan nyúlják a recepteket. Mások szerint az a gond, és azért egyre fékezhetetlenebbek a fiatalok, mert már az iskolában sem lehet rájuk szólni. Márpedig aki kiröhögi a tanárt, az nem fog összerezzenni akkor sem, ha rendőrt lát.

Akkor most mi legyen? Legyenek még keményebbek a rendőrök? Nem jó, mert rögtön elkezdődik a vészharag kongatása, hogy túlkapások, erőszak, rendőrállam. Ezzel szemben ha a helyzet nem változik, és a hírek továbbra is arról szólnak, hogy betört, elverte, elvette, megfenyegette, lövöldözött, akkor meg úgy érezheti az olvasó, ez már egyre inkább Dél-Amerika, Mexikó, dzsumbuj, nyócker, vagy amit akartok.

Eszerint maradjunk annyiban, hogy fogadjuk el, ilyen a világ? És lassan még ilyenebb lesz? S ez még mindig jobb, mint amilyen száz, kétszáz, vagy ezer éve volt? És még mindig nem olyan durva, mint amilyennek a Mad Max-filmekben láttuk? Próbáljunk meg örülni ennek? Mondjuk egy olyan hétindító hírrel megtámogatva, hogy robbant és kigyulladt egy autó a Holló János utcán?