Ebben a debreceni lányban, Vágner Fanniban tényleg benne lakozik minden, hogy sikeres tudjon lenni a maga területén. Az is lett…
Hajas László odafigyel tanítványára
– Eredetileg az volt a nagy álmom, hogy táncos legyek, a táncművészetire készültem – mesélte Fanni. – A Medgyessy gimi elvégzése után azonban a szüleim nem engedtek el egyedül a nagy fővárosi „dzsungelbe”.
De akkor hogyan tovább? Fanni komoly döntés előtt állt.
– Be kell valljam, magolni egyáltalán nem szerettem, így aztán úgy okoskodtam, valami jó szakma után nézek – folytatta a visszaemlékezést a fiatal hölgy. – Sminkelés, fodrászat, cukrászat? Ilyesmik jártak a fejemben akkortájt – ebből kristályosodott ki a fodrász szakma. Nem volt nehéz végül a döntés, mert a gimiben is szívesen foglalkoztam az osztálytársaim hajával, örömömet leltem abban, hogy valami kreatív koronát csináljak nekik.
Fanni két évnyi tanulás után megszerezte a szakmai bizonyítványt, miközben egy fodrászszalonban volt gyakorlaton Debrecenben. Ezután következett egy budapesti lehetőség – tehát mégis a fővárosba vezetett az útja, de ekkor már a párjához költözött. Ám az első budapesti munka nem tartott, csak néhány hónapig, mert főnökváltás következtében távozott onnan. Ismét felvetődött számára a „hogyan tovább” égető kérdése.
Nyakába vette tehát a nagyvárost, önéletrajzával a táskájában – de úgy tűnt, a siker messze elkerüli. Leginkább tanulónak akarták felvenni, abból pedig megélni a legkevésbé sem lehet. Végső elkeseredésében merész húzásra szánta el magát.
– Azt mondtam magamnak, mit veszíthetek? – folytatta a történetét Fanni. – Egyszerűen bejelentkeztem Hajas Lászlóhoz lesz, ami lesz alapon.
Az egyik legnagyobb magyar sztárfodrász fogadta is, és mindjárt közölte: őt egyáltalán nem érdeklik a papírok meg az önéletrajz. Egyetlen dolog fontos „csak” a számára, hogy mit tud. Le kellett nála vizsgázni. Fanni pedig sikerrel vette az akadályokat, bekerült a legfiatalosabb stílusú Hajas-szalonba, és olyan körforgásba, ami rengeteg munkát jelent – de élvezi kimondhatatlan módon.
– Korántsem arról van csupán szól, hogy a szalonban dolgozom, mert kijárunk külső helyszínekre, forgatásokra, kereskedelmi tévés műsorokra, fashion hétvégékre is. Gyakran megesik, hogy hétből hét napot dolgozom folyamatosan, nincs megállás.
Fanni tehát pörög, miközben dolgozott már a fővárosi sztárvilág figuráival: Tompos Kátyán, Csányi Sándoron át Für Anikóig, Makány Mártáig, Hajdú Péterig. De Hajas László – akit a fiatal fodrász hölgy egyfajta pótapaként tisztel – gondoskodik arról, hogy ne csak munkából álljon az élet, hanem tanulásból is. Folyamatosan okítja, képezi azokat, akik neki, vele dolgoznak.
– Minden évben megrendezi az úgynevezett Hajas-kupát a saját dolgozói számára – meséli Fanni. – Pályaműveket kell készítenünk, lefotózni azokat, és benyújtani neki. Persze, mindez csakis munkaidőn kívül lehetséges, már csak azért is, hogy a többiek ne lássák az ötleteimet, terveimet. Így aztán a reggeltől estig tartó munka után késő estére jön a modellem és gyakran éjszakába nyúlóan készül a pályamunka, a főnök pedig dönt. Nagy a tét, mert a jutalom nem csekély: a legjobbakat magával viszi Londonba, az Alternatív Hair Showra. Egy hét ott, ahol a világ legnagyobb „hajművészei” lépnek fel, igazi kánaán azoknak, akik komolyan veszik a szakmát.
A debreceni fodrász hölgy pedig komolyan veszi. Ennek ékes bizonyítéka, hogy négy kategória nyerteseként utazhat a brit fővárosba. Fanni tehát nem győzi hangsúlyozni, tényleg sok mindent el lehet érni kellő kitartással, szorgalommal, alázattal. Azoknak pedig, akik mindenáron külhonban akarnak érvényesülni, azt üzeni: csak óvatosan. Mert aki itthon sikertelen, külföldön sem válik sikeressé egy varázsütésre, pusztán azért, mert nem a hazai anyaföldön lépdel…