Ki az a konduktor, és hogyan telnek a mindennapjai?

Egy nem mindennapi hivatás mindennapjairól kérdeztük a szakembert.

Ki az a konduktor, és mivel foglalkozik? Sokak számára lehet ismeretlen ez a pálya, pedig egy jó konduktor segítsége aranyat ér:

„A konduktor olyan pedagógiai szakember, aki különböző korú (csecsemőktől egészen felnőtt korig) idegrendszeri mozgássérültek komplex fejlesztését teszi lehetővé pedagógiai, orvostudományi, pszichológiai, filozófiai ismeretei alkalmazásával. Holisztikus (a testet, a szellemet és a lelket egységben vizsgáló) szemléletmóddal közelíti meg a felmerülő nehézségeket, próbálja dinamizálni az egyén tanulási folyamatát és a személyiség teljeskörű fejlesztésére törekszik a nevelés terén.” – Wikipedia

A definíció tehát megvan, de mi van a száraz leírás mögött? Hogyan kerül az ember erre a pályára? Gyarmati Enikővel, a Wekerlei Fejlesztő-Műhely konduktorával beszélgettünk.

„Érdekes, ahogy ez a hivatás megtalált engem: nagyon sokáig orvosira készültem, nem is tudtam sokat erről a területről. Aztán több tényező miatt is módosítottam a terveimen, és a gimis osztályfőnököm vetette fel, hogy ez nekem való lehet. Az egyik volt diákja már 2 éve konduktori képzésben vett részt, vele vettem fel a kapcsolatot, mesélt, és nagyon megtetszett az egész. Mindenképpen segítő hivatást szerettem volna.” – meséli Enikő. „A családom támogatott a választásomban, ugyanakkor kicsit féltettek is, mert nem tudták, milyen sérültekkel foglalkozni. Utólag úgy gondolom, nagyon megtaláltam a helyemet, itt ki tudok teljesedni, sokat tudok segíteni gyerekeknek, felnőtteknek, családoknak.”

A képzésről
A konduktori képzésre jelenleg a Semmelweis Egyetem Pető András Karán lehet jelentkezni 8 féléves pedagógusképzés keretein belül.

„A képzésben szakosodni kell az első alapozó év után: vagy az ovis, vagy az általános iskolás korosztályt ismered meg alaposabban. Ezen kívül 3 éves kor alatt korai fejlesztés van és felnőtteknek pedig rehabilitáció. Én az ovit választottam, a kisebbekkel szerettem volna foglalkozni, ott még több a játék és a mese, könnyebb elvarázsolni őket. A szakosodás már arról szól, hogy mennek a gyakorlati szaktárgyak: megtanuljuk a fogásokat, a klasszikus konduktív feladatokat. Arról is sokat tanulunk, hogyan differenciálhatunk, azaz hogyan módosíthatunk a feladatokon különböző képességű és fejlettségi szintű gyerekekkel foglalkozva. Tanulunk orvosi tárgyakat is, anatómiát, ortopédiát, neuroanatómiát. Vannak elméleti és gyakorlati vizsgák, nézik azt is, hogy a gyerekekkel hogyan foglalkozunk.”

Ahogy a segítő szakmák általában, ez sem való mindenkinek:

„Senki nem tudta mire vállalkozom, menet közben derült ki. Amikor meséltem anyukámnak, hogy milyen gyerekekkel foglalkozom, neki anyaként és óvodapedagógusként egy idő után sok volt.

Mert van például olyan 4 éves, aki még nem tud gurulni. Én másképp nézek rájuk, látom persze, hogy mit nem tudnak, de alapvetően a gyereket látom bennük. A konduktorok más szemüvegen keresztül néznek: én nem a sérültségüket látom, hanem a lehetőséget látom bennük. Arról nem is beszélve, hogy ők is ugyanúgy tudnak huncutkodni!”

A képzést alkalmassági vizsga előzi meg: vizsgálják, hogy a jelentkező alkalmas-e konduktori pályára, a pedagógusi pálya gyakorlásához szükséges zenei ismeretek elsajátítására, beszédállapota és fizikai kondíciója megfelelő-e. Érdeklődők figyelmébe ajánljuk: a kizáró okokról és az alkalmassági vizsga részleteiről a képző intézmény oldalán részletes leírást lehet találni.

Kinek való ez a hivatás?
Az objektív követelményeken túl, milyen személyiség, milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki örömmel és sikeresen végezze ezt a munkát? „Mindenképpen kell szakmai alázat, és fontos az emberszeretet, anékül elég nehéz lenne.” – kezdi Enikő. „Ahogy minden munkánál, néha itt is betelik a pohár, de fontos, hogy aztán ezt ki lehet üríteni, és újra lehet tölteni. Sok türelem és kreativitás kell ahhoz, hogy megtaláld, hogy az egyénnek mi a motivációja és az alapján tudd ösztönözni és rávenni a feladatmegoldásokra. Kell egy jó kommunikációs készség, akár szülőkkel vagy idős emberekkel beszél az ember. Az is jó, ha az ember szereti a kihívásokat és nyitott az új dolgokra. Sokféle emberrel találkozunk: gyakran jönnek hozzánk autisztikus vonásokkal, szintén gyakori az ADHD, szindrómák, szóval sokféle változatos kép van, amivel találkozunk.”

Enikő szerint sokféle indíttatásból választhatja valaki a konduktori pályát: „Ha már van sérült a családban az egy löket lehet a segítő szakmák felé. Az is jellemző, hogy sokan szeretnének külföldön elhelyezkedni, és erre nagy a kereslet.”

Konduktor-karrier – mik a lehetőségek?
A konduktori diplomával a kézben számos lehetőség áll nyitva a pályakezdő szakember előtt: maradhat a Pető Intézetben, ahol -ahogy a képzésben is-, korai fejlesztő, ovis és általános iskolás korosztályokkal, felnőttekkel is foglalkozhat, elhelyezkedhet pedagógiai szakszolgálatnál, dolgozhat óvodapedagógusként, de akár saját vállalkozást is indíthat.

Enikő a csecsemőkortól az óvodáskorig tartó időszakban mozgásfejlődésben lemaradt gyerekekkel is foglalkozik: „Nagyon szeretem a korai fejlesztést, igazi mélyvíz volt, nehéz feladat, de benne van a hétről hétre fejlődés lehetősége. Ha látjuk, hogy a gyerek halad, és a szülő is partner a fejlesztésben, akkor ez egy hatalmas energialöket és boldogság. Bölcsisekkel foglalkozni nagy kihívás: ahogy az önálló öntudatuk ébredezik, sokszor jön, hogy „Nem!”, de amikor mégis sikerül valami, akkor nagyon büszke vagyok rájuk, és magamra is. Náluk minden kicsi győzelem hatalmas diadal.”

Fülöp Henrik

Facebook