Kiállítással emlékeznek a görög szobrászművészre, aki Debrecenben talált otthonra. Hondromatisz Rigasz 1942-ben született, 1948-ban kerül Budapestre, ott végzett a Képzőművészeti Főiskolán (ahol tanári oklevelet is szerzett), majd 1975-ben költözött a cívisvárosba. Itt élt haláláig, 1996. január 18-ig, azaz immár 20 esztendeje nincs közöttünk.

Rigasz neve görögül fenségeset, királyit jelent. Sokféle anyagot használt alkotési során: gipszet, fát, bronzot is. aogy az alkotásról vallott: „Elkezdek egy szobrot mintázni, irányítom a formázást, egyszer csak azt veszem észre, hogy a szobor irányít engem: hol a szobor, hol az anyag, hol én kerekedek felül. Ez  szobrászati alkotás dialektikája.”

A görög származású Rigaszt kedvelte a város és a szakmai is. Ahogy Kő Pál, az ismert szobrászművész írta róla: „Rigasz a barátom volt. Rögtön megszerettem, amikor először találkoztunk, mert valami különös, delejes erő áradt belőle. Ma is előttem van kinőtt garbójában, csöves nadrágjában, amit vastag derékszíj szorított a csípőjéhez. Természetes göndör, gesztenyebarna haja volt és szürkészöld szeme. Az ajka duzzadt, kezei bütykösek és erősek, az alakja tömör, de karcsú és vállas. A járása, mint a tengerészeké, hangja fátyolos, lüktető és szenvedélyes. Mindig kértem, hogy beszéljen nekem görögül. Ültem az állványon ahol együtt dolgoztunk, és nagy gyönyörűséggel hallgattam Rigasz Hondromatidiszt, aki Pheidiasz nyelvén beszélt hozzám.”

A DAB Székházban (Thomas Mann u. 49.) január 15-én 17 órakor nyílik tárlat a munkáiból. Megnyitja: Láng Eszter képzőművész, buzukin közreműködik Vaszilisz Angelidisz.