rituper bejegyzései

Mit hoz a debrecenieknek a Jézuska? És mi van emögött a mondat mögött? – videóval

A karácsony volt a téma a Debreceni Televízió Esti Közelkép című műsorának szerdai adásában, melynek Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Római Katolikus Egyházmegye püspöke és Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke volt a vendég.

A kis Jézus megszületett - betlehem a Szent Anna Székesegyházban

A kis Jézus megszületett – betlehem a Szent Anna Székesegyházban

Az ajándékok után rohangálva mennyire érzi a mai ember, hogy miről szól valójában a karácsony? – ez volt a műsor első felvetése.

Palánki Ferenc

Palánki Ferenc

Palánki Ferenc úgy véli, ajándékot azért adunk, mert szeretnénk a szeretetünket kifejezni. „Én azonban azt gondolom, hogy a jóra, az ünnepre valami jóval kellene felkészülni, s hát az áruházi lökdösődés nem éppen ez a dolog. Szűz Máriáról olvassuk az evangéliumban, hogy amikor megtudta az angyaltól, hogy gyermeket fogan, azt is megtudta, hogy idős rokonánál, Keresztelő Jánosnál is gyermekáldás előtt állnak, hogy jót cselekedjen, elment meglátogatni rokonát. Ők megtapasztalták ennek a találkozásnak az örömét, és ő jó tett azért, hogy jóval készüljön erre a nagy ünnepre, amikor az Isten meglátogatja az emberiséget. Nekünk is ezt a jót kellene gyakorolni” – hallhattuk a katolikus püspököt.

Fekete Károly református püspök úgy véli, egyre inkább egy napra koncentráljuk azt az időszakot, amikor ajándékot adunk, így ez egy pótcselekvéssé válik. „Isten ajándéka sem egy estére született meg az első karácsonyon, hanem ő ezt folyamatosan adja. A keresztyénség üzenete az, hogy azért emlékezünk minden karácsonyon erre a pillanatára, mert folyamatosan velünk van az, akinek az egyik neve, méltóságjelzője Immánuel, velünk az Isten” – véli Fekete Károly. Azt ugyanakkor hozzátette, hogy nem becsüli le az ajándékot, ajándékozást.

Palánki Ferenc szerint rá kellene döbbennünk, mekkora nagy utat tett meg az Isten, hogy kicsi gyermek legyen, nekünk meg milyen rövid utat kellene megtennünk, hogy vele találkozzunk. Úgy véli, karácsonykor az lenne a legfontosabb, hogy „a szeretet forrására, magára az Istenre figyeljünk!”

Fekete Károly

Fekete Károly

Fekete Károly arról is beszélt, hogy a keresztények karácsonykor Jézus születésére emlékezve nem a gyermek Krisztust, hanem a megtartó, hatalma teljében lévő Jézust ünnepeljük.

Palánki Ferenc úgy véli, sokan vannak, akik úgy gondolják, a vallást a zsebben lehet hordani, s ha hirtelen szükség van rá, elő lehet venni egy „Istenem, segíts!” vagy „ezt hozta ajándékba a Jézuska” erejéig. Ez utóbbi szerinte ugyan „egy szép kedveskedés, csak figyeljünk oda, hogy mi van mögötte. Például az is, hogy Jézus alázatosan, kicsiny gyermekként jött közénk, hogy ne féljen az ember az Istentől. Hogy ne attól féljen, hogy meg akar büntetni engem, hanem csodálkozzon rá irgalmasságára, nagyszerűségére, s hogy várja, hogy válaszoljunk erre a szeretetre.”

„Azért itt nagy titokról van szó” – tette hozzá Fekete Károly, aki úgy véli, a karácsonyi csoda megfejthetetlensége átszüremlik a mai karácsonyi ünneplésekbe, a becsomagolt ajándékokba, a meglepetésekbe.

A karácsonyi ünnepi alkalmak kapcsán a püspökök úgy látják, ilyenkor sokan azok közül is elmennek a templomokba, akik egyébként nem járnak misékre, istentiszteletekre. Kihívás, hogy a szószékről úgy szóljon, aki igét hirdet, misét tart, hogy ők is és a mélyen hívők is megtalálják az üzenetben azt, ami feltölti lelküket. Úgy vélik, ilyenkor nem az a pap feladata, hogy korholja azokat, akik egyébként nem járnak a templomokba, hanem hogy fejezzék ki, mennyire jó, hogy most eljöttek.

A műsorban szó esett arról, hogy az ünnepi időszakban az egyházi és civil szervezetek adománygyűjtési akciói is nagyon sikeresek, az év más időszakaiban viszont kevésbé adakozó kedvűek az emberek. A püspökök arra figyelmeztettek, hogy a nélkülözők nem csak ilyenkor szorulnak rá a segítségre, az egyházi szervezetek ezért egész évben próbálnak értük tenni, sokszor emberfeletti erővel.

A teljes beszélgetést itt nézhetik meg:

DehirEsti Közelkép 2015-12-23

Már lehet jelentkezni a 2016 szeptemberében induló képzésekre

A felsőoktatási felvételi eljárással kapcsolatos hivatalos információkról és az intézmények által meghirdetett képzésekről a jelentkezők a www.felvi.hu oldalon közzétett Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban olvashatnak. Az online Tájékoztató tartalmazza a meghirdetéseket, az aktuális szabályokat, a pontszámítási módszereket és egyéb, az érvényes jelentkezéshez szükséges tudnivalókat.

Fotó: illusztráció

Fotó: illusztráció

Az online Tájékoztató január végéig várhatóan frissül a hivatalos kiegészítéssel, amely tartalmazza a megjelenés után történt esetleges változásokat. A jelentkezés benyújtása előtt tehát elengedhetetlen a kiegészítés során módosított információkat is átnézni, hiszen hatással lehetnek a korábban kialakított felvételi stratégiára.

Jelentkezési határidő: 2016. február 15.

A jelentkezők 2015. december 23. és 2016. február 15. között kizárólag a www.felvi.hu honlapról elérhető E-felvételi rendszerén keresztül nyújthatják be jelentkezésüket. Az E-felvételi, a felsőoktatásba történő jelentkezés online felülete a jelentkezési határidőig folyamatosan a jelentkezők rendelkezésére áll. Az E-felvételi használatához első lépésként regisztrálni kell a www.felvi.hu oldalon.

Az E-felvételivel könnyen és gyorsan adható be a jelentkezés, a szükséges dokumentumok csatolása egyszerűbb. A rendszerben az adatok elmenthetők, így nem szükséges egyszerre minden információt megadni, az űrlapok kitöltése bármikor folytatható.

A végleges jelentkezéseket legkésőbb 2016. február 15-én éjfélig kell rögzíteni. A jelentkezés hitelesítésének határideje 2016. február 23. A hitelesítés legegyszerűbb módja az Ügyfélkapuval történő hitelesítés.

Eljárási díj

A felvételi során legfeljebb 6 jelentkezési helyet jelölhetnek meg a jelentkezők. A felvételi eljárásban 3 jelentkezési helyet díjmentesen lehet megjelölni. Ezen felül további 3 hely jelölhető meg, ezekért egyenként 2-2 ezer forint kiegészítő díjat kell fizetniük a jelentkezéskor. (Ugyanazon intézmény, ugyanazon szakának állami ösztöndíjas és önköltséges meghirdetése, ha ugyanaz a képzési szint, a munkarend, a képzés nyelve és helye is, csak a finanszírozási forma tér el, bár külön sorban szerepel majd, egy jelentkezési helynek számít a felsőoktatási felvételi jelentkezés során.) Erről részletes ismertető megtalálható az online Tájékoztatóban.

Pontszámítás a különböző képzéseken

A pontszámítás alapképzésen, osztatlan képzésen és felsőoktatási szakképzésen 500 pontos rendszerben történik, vagyis a tanulmányi és érettségi pontok (maximum 400 pont) mellé különböző jogcímeken maximum 100 többletpont kapható. Mesterképzéseken a jelentkezők maximum 100 pontot szerezhetnek, a pontszámítás szabályait a felsőoktatási intézmények határozzák meg és teszik közzé a www.felvi.hu Egyetemek, főiskolák oldalain a meghirdetett képzések mellett. A jogszabályi minimum ponthatár idén változatlan: az alap- és osztatlan mesterképzések esetében 280, felsőoktatási szakképzéseknél 240, mesterképzések esetében pedig 50 pont.

A pontszámítás részletes szabályai és a jelentkezést érintő egyéb információk megtalálhatók a felsőoktatási felvételi eljárás hivatalos honlapján, a www.felvi.hu honlapon: a Felvételi tájékoztató és az Egyetemek, főiskolák menüpontokban. A ponthatárokat várhatóan 2016. július 26-án hirdetik ki.

Hajnali csoda

Rúgtuk a friss havat, fényesre nyúztuk a fészerben talált régi ródli berozsdásodott talpát. Kipirult arccal, összefagyott tagokkal szaladtunk be a házba, hogy ángyi nénink forró teájától kapjuk vissza tovatűnő testmelegünket.

Megszületett a Megváltó

Megszületett a Megváltó

A disznóölésen már túl voltunk. Szombat volt a nagy nap. Szigorúan néző, gondterheltséget mímelő felnőttek fitogtatták erejüket az ól előtt, osztogatván, hogy ki húzza ki, és ki, melyik részét fogja majd meg a termetes kocának. Jól hallottuk, amikor azt is megvitatták, hogy a bal vagy a jobb oldalára döntsék-e azt a szegény állatot. Már túl voltak két pálinkán (ahhoz is kemény „sziú” arcot vágtak, és kétszer is meglebbent sapkájukon a bojt), hozta a böllér a nagy kést. „Fenni kell még azon!” – mondta egyikük. Fentek hát. Keresztapánk ment be az ólba kicsalogatni az áldozatot. Azért ő, mert, ahogy a többiek mondták, neki olyan nagy dumája van, hogy kijön az a jószág magától is, nem kell rángatni a lábát. Hát kijött, ledöntötték, megszúrták, megitták az újabb kört a pálinkából, majd nagyon komoly arccal jelezték a gyerekközönségnek, hogy ezt nagyjából így kell profin csinálni. És mintha nagyon belejöttek volna: egy fél óra múltán megszúrták a másik malacot is – hát ne árválkodjon ott egyedül az ólban.

Fát, folyamatosan fát kellett hordani az üsthöz. Titokban kézbe vettük a nagy fejszét, hátha tudunk mi is aprót vágni a hóból kikapart vizes rönkökből. De észrevették mesterkedésünket, és „felnőtt kell ehhez!” felkiáltással forgatták a fejük fölött a nagy görcsös dücskőket, hogy azok, aláhullva a tuskóra, dirib-darabokban essenek a sáros-latyakos földre. Biztosak voltunk benne, hogy ilyenek leszünk mi is, ha felnövünk: bedobjuk a pálinkát, megfogjuk a disznó egyik lábát, egy laza gánccsal ledöntjük, még nagyobb farönköket emelünk a fejünk fölé, és délután majd mi tölthetjük a kolbászt. Miután, persze, jól befűszereztük az összedarált húst.

Hétfőre virradt, a szombati tor fáradalmait már „kinyögtük”, mikor keltett ángyi nénink. „Gyerekek, templomba kell menni” – mondta jóságos mosollyal az arcán. Félig beragadt szemmel bámultunk rá, néztük a fején azt a kendőt, ami mindig ducivá, de ennél fogva hihetetlen aranyossá formálta a nehéz idők barázdálta arcát. Nagyanyánk sógornője volt, férjét a háború alatt veszítette el, egyedül nevelte lányát, majd később látta el annak családját. A három másod-unokatestvérből csak a legkisebb volt otthon, ő tudta, miért megyünk, mi (akkor még) nem. Szedelőzködtünk hát, a cserépkályha éjszakai jótékony melege kiszárította csizmánkat, a fogason sorakozó kesztyűkből és sapkákból kikerestük a sajátunkat. Sötét volt kint, ám a mindig megbízhatóan vakító fehér hótakaró világot gyújtott a vidékre. Tejeskávéba mártogatott kiflit reggeliztünk, hogy „legyen azért valami a hasatokban is”, majd elindultunk a templom felé. A falu utolsó előtti házában laktak a másod-unokatestvérek, onnan kellett elindulni a központba. Rugdostuk az éjjel hullott friss havat, egy darabig csak „szűz” volt az út, jármű vagy lábnyom nem piszkította a nagy fehér leplet. Elhaladtunk a gróf kastélya előtt, ami ekkor már természetesen állami iskola volt, és a dolgozó nép gyermekeinek okulását szolgálta, de a háború előtt még Szeleczky Zita volt az úrnője. És mentünk, mentünk a templom felé, melynek harangja egyszer csak éles kondulással törte meg a döbbenetes csendet.

„Sietni kell, mindjárt kezdődik” – hasított belénk a felismerés, de mindjárt a bizonytalanság is, hogy vajon mit keresünk mi e hajnalinak tűnő órán a templomban. Nem volt időnk kérdezni, beestünk a keskeny ajtón, ahol a kántor harmónium kíséret nélkül énekelt. Háttal állt a plébános, körülötte három ministráns gyerkőc („nini, ezek a fiúk még nálunk is korábban keltek”, nyugtáztuk), előttünk néhány fejkendő billegett. Kevesen voltunk, látszott a hideg lehelet, a gyengén pislákoló gyertyák halovány fénye megnyújtott alakokat rajzolt a fehér falakra. Olyan különös volt az egész, hogy egy darabig elfelejtettünk kezünket összekulcsolni. Aztán megfordult az Atya, az „Úr legyen veletek”-kel köszöntött bennünket, és innen már ismerős volt minden. Csak azon tűnődtünk szüntelen, hogy miért zenei kíséret nélkül éneklik az ismert egyházi énekeket az előttünk „dülöngélő” fejkendők.

A szürreálisnak tűnő mise után egy darabig csendben poroszkáltunk hazafelé. Nem rugdostuk a havat, nem lépdeltünk a „szűz” területre, egyszerűen nem tudtuk feldolgozni az élményt. Végül csak megkérdeztük az unokatestvért: „Tivadar, milyen mise volt ez?”. Ránk nézett, majd a mindentudás felsőbbségi érzésétől vezérelve odabökte: „Roráté”. Úgy mondta, úgy tekintett ránk, hogy nem mertük firtatni, az meg micsoda. Mentünk szótlanul, a „grófi” kastélykertben álló hatalmas fenyők gúnyosan süvítették fülünkbe: „roráté”. Persze, értettük mi elsőre is, csak nem tudtuk, hogy van ilyen. „Csendes szentmise, hajnalban” – nyugtáztuk a történteket, és már felszabadultan gondoltunk arra, hogy majd otthon, a városi templomban karácsonykor mintegy dicsekvőn fordulunk az éjféli misét megelőző ministráns beöltözésen Szegvárihoz: „Tudod, hol voltunk a múlt héten minden reggel? Rorátén.”. Szegvári csak nézett, majd a harangszó elmúltával meghúzta a sekrestyeajtó melletti csengőt. Borika néni, a kántor elkezdett orgonálni, felcsendült a jól ismert karácsonyi ének, Józsi Atya pedig indulásra buzdított. Ott álltunk az oltárnál, feltekintettünk a nagy festményre, mely alatt újraolvastuk a jól ismert feliratot: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta érte”. És ekkor arra jutottunk, hogy most nyilván a rokonaink kis falujában is szól a harmónium, véget értek a hajnali roráté misék, zeng az ének. Valóban így lehetett, hisz tudtul kell adni minden embernek: megszületett a Megváltó.

Széles Tamás írása

szelestamas

Debrecenben erőszakoskodott, Bagamérban kapták el a zsaruk

A rendőrök tegnap délután jelentek meg egy bagaméri családi háznál, mert olyan információjuk volt, hogy ott egy körözött férfi tartózkodik.

Fotó: police.hu

Fotó: police.hu

A helyszínen igazoltatták a 23 éves helyi lakost, akiről megállapították, hogy ellene a Debreceni Rendőrkapitányság garázdaság vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt adott ki elfogatóparancsot. A rendőrök J. Antalt elfogták és előállították a Debreceni Rendőrkapitányságra, ahol a nyomozók gyanúsítottként kihallgatták.

A megalapozott gyanú szerint a férfi még 2015. július 6-án Debrecenben, a Vármegyeháza utcában a gépkocsijából kiszállt és előzetes szóváltás nélkül ököllel arcon ütötte a sértettet.

Csütörtök délben a legtöbb üzlet két és fél napra bezár

Aki csütörtök délig nem vásárol be, annak bizony nehéz lesz beszereznie a kimaradt hozzávalókat a karácsonyi vacsorához. Az üzletek nagy része, továbbá a debreceni nagypiac is csak addig lesz nyitva, 25-26-án pedig egyáltalán nem.

24-én délutántól csak az éjjel-nappali kisboltok, a benzinkutak és a virágboltok lesznek nyitva. Pénteken és szombaton ezeken kívül minden üzlet és bevásárlóközpont zárva lesz. A megszokott rend csak vasárnap áll vissza.