Vágjunk a közepébe: van, akit a hideg kirázza attól, ha meghallja a pocaklakó kifejezést. Ezek közé tartozom én is. Vannak olyan, a sajtóban is előszeretettel használt modorosságok – vagy olyan fals kifejezések, mint a 12 óra magasságáig, vagy a megrendezésre került típusú nyelvi borzalmak – melyektől kiver a víz és a rosszullét kerülget. Pedig nem vagyok kismama, nem is voltam soha, és nem is leszek. Ezért aztán kicsit tologattam is annak a stúdiószínházi darabnak a megtekintését, ami egy kismama tapasztalatairól, élményeiről illetve kalandjairól szól. (Tudják, a név, a cím sokat dobhat egy alkotáson, vagy éppen el is vehet belőle: magyar férfiak ezreit riasztotta el a képernyő elől az, aki a Gilmore Girls sorozat címét Szívek szállodájára magyarosította. Persze, majd pont egy ilyen pinknek ígérkező nyálfolyamot fogunk nézni, mi magyar pasik… Holott a sorozat tényleg sem nyálas, sem pink nem volt.)

Fotók: Csokonai Színház/Máthé András

Pedig alapvetően érdekelt a Kismama-kaland – 280 nap alatt a pocak körül című darab témája is, meg az is, hogy az egyre gyakrabban rendezőként (Istent a falra festeni, Made in Hungária) is megmutatkozó Mészáros Tibor mit hozott össze, illetve mit mutat fel Krajcsi Nikolett mondjuk A chioggiai csetepaté és a Mester és Margarita után ebben a szerepben. Ami egyébként nem pusztán szerep, mivel a Kismama-kaland többszörösen családi vállalkozás. Nem csupán közösen írta és szerkesztette, s vitte színre a két színész, akik a való életben is egy párt alkotnak, de Krajcsi Nikolett tényleg terhesen lépett a közönség elé. Ez az állapota pedig nyilvánvalóan meghatározta azt is, hogy mikortól, s meddig lehet játszani ezt a darabot. Ha nagyon ünnepire akarták volna venni az alkotók, akkor nyilván karácsony környékére időzítik a premiert, de hát az élet nem ilyen, az tele van meglepetésekkel, váratlan helyzetekkel. Az is egy nem tervezett szituáció, hogy manapság a kismamákról meg a nők szüléséről sokaknak elsőre a popzenésznek kiváló, filozófus bölcsnek viszont csapnivaló Ákos jut eszébe a körötte kialakult, és tévedésektől meg manipulációktól hemzsegő cirkusz kapcsán. Ám ettől el lehet és el is kell tekinteni. Szóval koncentráljuk a darabra, ami nem többről és nem is kevesebbről szól, mint hogy mit jelent terhesnek lenni, ott állni az anyaság kapujában, s hogyan lehet megélni ezt a nagyjából 280 napot, mely során eljutunk oda, hogy egy meg egy az három.

Valós élethelyzetből indul ki az egész. Nem eljátssza Krajcsi Nikolett, hogy ő egy nő, Éva, Júlia, akárki: ő bizony Niki, akinek a párja Tibor. Egymásba szerettek, Niki terhes lett, és innentől elkezdtek pörögni az események. Kinek mondják el, kinek ne? Mit mondjanak? Hogyan mondják? Milyen tünetei vannak a terhességnek? Hogy éli ezt meg a nő, és hogy a férfi? (Aki egyébként lelkesen biztosítja párját teljes együttérzéséről, miközben nézi a tévét vagy lapozgatja az újságot.) Kislány, kisfiú lesz a születendő gyerek? Hogy fogják hívni? Az idő az életben is szalad, a színpadon is, gyorsan elröppen a 70 perc, amíg tart a játék, és gyorsan elfutnak a hetek a színpadon is, míg elérkezünk a születéshez.

Bár egyszereplős előadásról van szó, néhány jól megválasztott kellékkel (léggömbök, labda például), vagy ügyes ötlettel (bekopog a hányinger) sikerül végig fenntartani a nézők érdeklődését, akik vagy átélték már a színpadon játszódó eseményeket, vagy át fogják – de minimum ismernek olyasvalakit, akivel megtörtén vagy meg fog történni valami hasonló….

Sokféleképpen lehetne megközelíteni a kismamaságot: majdnem ugyanazt jelenti, de mégis mást jelent terhességnek felfogni, és mást áldott állapotnak. Ez az előadás nem a várakozás és a születés misztériumáról szól, nincs tele kultúrtörténeti utalásokról, áttételekkel, idézetekkel – inkább olyan, mint néhány színes lap egy magazinból, ami a mi életünket mutatja be. Niki és Tibor világát, két debreceni fiatalét, akik történetesen színészek, akik gyereket vállaltak, akik tele vannak kérdésekkel, álmokkal, reményekkel, tervekkel.

Nem mindennapi ajándékot kapott tőlük születendő gyermekük: egy olyan előadást, amire büszke lehet majd, ha felnő és visszanézi felvételről, milyen is volt, amikor már magzatként ott volt a világot jelentő deszkákon – anya szíve alatt.

Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) a modern magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alakja. Több évnyi előkészítést követően nyílt meg átfogó életmű-kiállítása a budai Várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében. A „Csontváry Géniusza – A magányos cédrus” tárlat december 31-ig hétfőtől vasárnapig, 10 órától 18 óráig látogatható.

A kiállításra utazóknak 50 százalékos alkalmi menettérti kedvezményt biztosít bármely belföldi vasútállomásról a Déli, Nyugati, Keleti és Kelenföld pályaudvarra a MÁV-START és a GYSEV. A kedvezményes árú menetjeggyel a visszautazást pedig legkésőbb a rendezvényt követő napon, 2016. január 1-jén éjfélig kell befejezni.

Az alkalmi menettérti jegy visszautazásra csak akkor érvényes, ha a vasúti jegy mellett a megvásárolt belépőjegyet is felmutatja az utas, vagy a vonatjegyét lebélyegezteti a kiállítás helyszínén (Budapest, Dísz tér 17.).

Ferenc pápa a mai kor mártírjainak nevezte azokat, akik megfogalmazása szerint “sajnos nagyon nagy számban a hit nevében szenvednek el üldözést”. A pápai lakosztálynak a Szent Péter térre néző ablakából mondott beszédében az egyházfő az első vértanú, Szent István példájára emlékeztetett. A szent ünnepnapján írt Twitter-üzenetében Ferenc pápa hozzátette, hogy a keresztények üldözése “sokak szégyenteljes hallgatása közepette folyik”. Ferenc pápa arra emlékeztetett, hogy Szent István megbocsátott üldözőinek. “A megbocsátás tisztábbá teszi a világot” – mondta.

Az egyházfő gyakran beszél a keresztények mai üldözéséről, akik a pápa korábbi kijelentései szerint korunkban többen halnak mártírhalált, mint a keresztényüldözések első évszázadaiban. A L’Avvenire, az olasz katolikus napilap őszi adatai szerint emelkedett a keresztények számára nagyon veszélyes államok száma: Irán, Eritrea, Pakisztán, Kína, Észak-Korea és Szaúd-Arábia mellett Nigériában, Szudánban, Szíriában és Irakban is súlyos diszkrimináció és gyakori támadások, merényletek áldozatai. Irakban a kétezres évek elején egymilliós volt a keresztény közösség létszáma, ez mostanra 275 ezerre csökkent.

A Fülöp-szigeteken karácsony alatt legalább tizennégy keresztényt gyilkoltak le muzulmán fegyveres csoportok.

Ferenc pápa a szavait a Szent Péter téren hallgató több tízezres tömeg előtt köszönetet mondott a világ minden részéből neki küldött ünnepi jókívánságokért. Sajnálatát fejezte ki, hogy nem tud mindenkinek személyesen válaszolni.

A calabriai Cosenza melletti Mendicino település plébánosa bejelentette, hogy Ferenc pápa az ünnepek alatt felhívta telefonon az egyik helyi családot, miután a plébániára járó egyik kisfiú a pápa segítségét kérte egyik beteg nagynénje meggyógyulására.

A Szent Egyed közösség nyilvánosságra hozta, hogy karácsony napján húszezer embert láttak vendégül, az egész világon több mint kétszázezret. Rómában most először szorultak ennyien meleg ebédre az ünnepeken. Az irgalom rendkívüli szentévében egyébként a Vatikánnál egyre több hajléktalant látni, akik az árkádok alatt töltik az éjszakákat vagy az üzletek küszöbeire, padokra terítik le pokrócaikat. Az ünnepek alatt nem működik a Szent Péter tér oldalában számukra fenntartott zuhanyzó, de meleg vacsorát és reggelit kapnak a Vatikán mellett nyitott menhelyen.

Ferenc pápa vasárnap a Szent Család ünnepén a családokat várja a Szent Péter térre a számukra rendezett szentévi találkozóra.

Nemrég kiállítást rendezett a Debreceni Karitatív Testület és a ReFoMix Nonprofit Kft. a debreceni hajléktalan-ellátás 25. évfordulója alkalmából. Gyarmati Imre Sors – Társ – Tabló című tárlata a debreceni Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban látható január 8-ig.

Gyarmati Imre képének részlete

Eredetileg a nyomdaipar, a nyomdai előkészítés világából érkezett Gyarmati Imre, ám egy ideje szívesen vesz a kezébe fényképezőgépet. Nem csak azt örökíti meg, amit a hétköznapokban szoktunk, nem pusztán családi pillanatok, kirándulások jeleneteire fókuszál, hanem az élet árnyékosabb oldalára is. Amit nem is olyan könnyű meglátni: sem észrevenni, sem lefotózni. Ám Gyarmati Imre birtokában van annak a fajta tehetségnek, hogy képes látni, képes közelebb kerülni és képes megmutatni azt, amit fontosnak tart. Üzenetei mélyen emberiek. Mellbevágók, szíven ütők, elgondolkodtatók. De tele vannak szeretettel és megértéssel.

Ahogy Láng Eszter, aki nemcsak kiváló festő, de író is megfogalmazta a kulter.hu felületén megjelent recenziójában:

“Húsz portrét állított ki Gyarmati Imre, tizenöt ember egy-két pillanatát villantva fel úgy, hogy a fotóba belesűrítette az életet. Annak az életét, akiről a kép készült, és talán egy kicsit a másokét is, csipetnyit a sajátunkból is. Főleg férfiakat látunk, de néhány női arccal is találkozunk. Fésületlen, kendőzetlen, nyers valóság. Nincs hajmosás, gondos fésülködés, borotválkozás, nőknél rúzs és púder, nincs semmi olyasmi, ami fotózkodás előtt szokásos. Fityegő cigaretta van, éles vonások vannak, barázdák a homlokon, nyakon.”

Papp Ferenc elmondta, hogy a GSM-jeladóval felszerelt madarak közül eddig a legmesszebbre, Tanzánia északi részéig két gólya, Berek és Hajdú jutott. Garam, Cseresznye és Gyöngyvirág Kenyában időzik, míg Bátony Csád területére, Veca, Natália, Picur és Szöllős a Száhel-övezet szudáni részére tett kitérőt.

Az MME munkatársai 2012 óta csaknem ötven példányt láttak el jeladóval, hogy naprakész információt kapjanak a madarak tartózkodási helyeiről.

“A hazai madarak többsége vándorlása során a Boszporusz-útvonalat követi, a Márvány-tenger vidékén hagyja el Európát. Ezután Kis-Ázsián keresztül, a Közel-Kelet partvidékét követve érkezik a Nílus-völgyébe, ahol dél felé vándorolva Dél-Afrikáig is eljuthat” – fogalmazott a szakember.

Hozzátette, hogy a Nílus-völgytől nyugatra eső, a Csád-tó vidékén fekvő telelőhelyek a jeladók használata előtt ismeretlenek voltak a kutatók előtt. Most már bebizonyosodott, hogy a madarak egy része a Szahara déli részén, a Száhel-övezetben tölti a hideg hónapokat, sőt, egy részük a korábbi évek tapasztalatai alapján Nyugat-Afriákáig is “elkóborolhat”.

Papp Ferenc elmondta, hogy a Jergus nevű madár jelenleg Egyiptomban, Sharm el-Sheikhben van a Sínai-félszigeten. Az elmúlt évek egyik legismertebb gólyatörténete is éppen ehhez az országhoz köthető: a Ménes nevű példányt a jeladója miatt kémmadárnak vélték a helyiek, ezért befogták, s bár a helyzet tisztázása után az egyiptomi hatóságok elengedték a Nílus egyik védett szigetén, a madarat nem sokkal később lelőtték és megették, csak a jeladója került vissza Magyarországra.

Eddig a legtöbb, 11 ezer adattal egy Zagyva nevű madár szolgált, de 2014 júniusa óta nem tudni róla semmit. Utoljára az egyiptomi Port Szaíd mellől küldött koordinátákat a jeladója.

Papp Ferenc hozzátette, hogy a fehér gólyák közül egyre több marad a költőterületein télre is. A madarak nem a hideg miatt költöznek, hanem a táplálékhiány kényszeríti őket vándorlásra. Ma már különösen Spanyolországban jellemző, hogy a szeméttelepekre járnak táplálkozni ahelyett, hogy elvonulnának. Itthon rendszeresen tölti a hideg hónapokat az Ipoly-völgyben egy Január nevű madár, amelynek felbukkanását először 2014 januárjában jelezték az MME-nek Szécsény mellől. Sem akkor, sem 2014-2015 telén nem vonult el Magyarországról, most is itt időzik.

“Január a leghidegebb időszakokban egy marhakarám közelében szokott táplálkozni, ahol az állatok felzavarják maguk körül a takarmányt dézsmáló egereket és pockokat. Ezek szolgálnak fő táplálékául” – fejtette ki Papp Ferenc. A szakemberek arra is készen állnak, hogy szükség esetén, amennyiben nagy hó esne, etessék az áttelelő gólyát.

Az is feltételezhető, hogy a madár valamilyen születési rendellenesség vagy sérülés miatt soha nem emelkedik 15-20 méternél nagyobb magasságba, így a vonuláshoz feltétlenül szükséges termikeket sem tudja kihasználni. Utóbbi azt jelenti: a vonuló madarak a felszálló légáramlatokkal felköröznek a magasba, majd egyetlen szárnycsapás nélkül kilométereket siklanak úti céljuk felé.

A szakember hozzátette: az elmúlt tíz évben megfigyelhető az áttelelő fehér gólyák számának a gyarapodása, az eddigi rekord 28 példány volt, 2013-2014 telén. Ezek kettő kivételével fiatal madarak voltak.