Írhatunk mi a Lokiról száz meg száz olyan cikket, mely tolja a klub szekerét, beharagozhatjuk meccseiket, szólhatunk a Loki shop megnyitásáról, de ha egyetlen olyan írást megjelenik nálunk, amiben kritikát fogalmazunk meg, vagy esetleg próbáljuk kideríteni egy probléma okát, árulók vagyunk, Videoton-szurkolók minimum. Rendre jön a telefon, hogy fogalmatlan a szerzőnk, s kérdezzünk, ha már ilyen tudatlanok vagyunk. Kérdeznénk mi, csak hát nincs kitől.
Négy és fél éve hiába hívjuk Szima Gábort (Fotó: MTI)
Más kluboknál általában ez úgy működik, hogy van egy sajtófőnök, akit hívhat az újságíró, s vagy ő ad választ, vagy szervez nyilatkozót. Sajtófőnök van a DVSC-nél is, de én nem ismerek olyan élő újságírót, akinek eszébe jutna őt felhívni egy kérdéssel. Debrecenben történelmileg úgy alakult, hogy a sajtófőnök intézi az akkreditációs kérelmeket és kérleli a sajtót, hogy azon „közérdekű információ”, hogy már kapható a jegy a hétvégi meccsre „lehetőségeihez mérten minél többször” közölje.
Érdekes módon a DVSC is azt kéri, hogy a sajtó munkatársai ne a sajtófőnököt, hanem a klubigazgatót keressék kérdéseikkel. Nos, a NAV bűnügyi szóvivőjét, egy bírót és a megyei főügyészt így egymás után hamarabb el lehet érni, mint a Loki klubigazgatóját. Általában három-négy óra kitartó próbálkozás után végre felveszi a telefonját, majd elfoglaltságaira hivatkozva visszahívást ígér. Amikor az újságíró – úgy két óra múlva – elunja a várakozást, újra telefont ragad, s ha szerencséje van, egy-két órán belül el tudja érni a klubigazgatót. Ő meghallgatja a kérdést, majd azt mondja, ez most nem aktuális. Majd ha az lesz, szólni fog (nem fog). Emlékezetem szerint a Loki klubigazgatójától egyszer kaptam kérdésemre konkrét választ, ami úgy szólt: „már nem tárgyalunk Coulibalyval, nincs kapcsolat a klub és a játékos között.” Hát kösz, kösz szépen.
Amikor a klubigazgatót esélytelen elérni, az újságíró próbálkozhat a cégvezetővel is. Nálunk, a Dehirnél azonban lassan más sorsot húzunk, hogy ki hívja fel őt, nagy ugyanis rá az esély, hogy beszélgetőpartnerünk nagyon mélyre húz le minket a mocsárba egy-egy ilyen telefonbeszélgetés alkalmával. Amikor rákérdezünk, hogy akkor most tényleg megvette a Palermo öt milláért Balogh Norbit, akkor visszakérdez, hogy tulajdonképpen kiről is érdeklődünk. Amikor egy bérletes szurkoló panasza nyomán szerettük volna kideríteni az igazságot, akkor meg elképed azon, hogy mi téééééényleg a Loki egy szurkolójának panaszával kívánunk foglalkozni. Majd amikor közöljük, hogy ezt azért mi nem érezzük ördögtől való gondolatnak, egy félmondatot lök oda.
És persze ott van még elnök úr. Na, az is egy remek kaland. Feltesszük a kérdést, amire a válasz az, hogy elnök úr megjegyzi, tájékozatlanok vagyunk. Jelezzük, azért kérdezünk, hogy tájékozottak legyünk. Elnök úr belekezd, de rögtön leáll. Hallja, hogy jegyzetelünk, ami nem tetszik neki, ne jegyzeteljünk, sőt, abból, amit mond, nem írhatunk le semmit, sőt, azt se írhatjuk le, hogy ő azt mondja, hogy nem írhatjuk le, amit mond. És általában ilyenkor jön az, hogy az ő klubvezetése alatt a Loki hét bajnoki címet, öt Magyar Kupát nyert, bejutott a Bajnokok Ligája és az Európa Liga csoportkörébe ésatöbbi, ésatöbbi. Közbevetésünkre, hogy ezt természetesen nem felejtettük el, csak hát ezt hiába sorolja az E.ON-nak, attól még nem lesz áram a fociakadémián, elköszön.
Amikor aztán megjelenik a cikk, melyben igyekszünk a legjobb tudásunk, és minden rendelkezésünkre álló információ alapján a lehető legalaposabbnak lenni, elnök úr visszahív, hogy „Rituper úr, maga nem korrekt”. (A pontosság kedvéért: Szima Gábor négy éve Riputer úrnak szólít).
A legutóbbi cikkünk – melyben megfogalmaztuk az aggodalmainkat a Loki jövője iránt – megjelenése után is megcsörrent a telefon. Elnök úr szerint ezúttal is tájékozatlanok voltunk, de ha már így alakult, ígéretet tett rá, hogy január első hetében bejön a Debrecen Televízió csütörtök esti Köz-ügy című közéleti műsorába, és élőben válaszol a kérdéseinkre. Négy és fél éve járt utoljára nálunk, azóta hiába invitáltuk. Az utóbbi években csak a klub honlapjának és a nyomtatott sajtónak adott interjút, amit persze megjelenés előtt lehet kontrollálni, korrigálni. Eljött hát a január, csak épp Szima Gábor nem jött el, hiába hívtuk kétszer is. Nem jön. Időközben egy másik műsorba invitáltuk volna a csapat vezetőedzőjét – aki egyébként mindig készséges a sajtóval, a helyivel legalábbis –, de elnök úr azt mondta neki, ne jöjjön, hiszen jön majd ő, s elmond mindent. Csak hát nem jön.
Elnök úr, lehet az újságírót ellenségnek nézni, lehet minket semmibe venni, de azzal az olvasóinkat, nézőinket és hallgatóinkat is semmibe veszik. Azokat, akik közül sokan szorítanak a Lokiért, és azokat is, akik egyszer a DVSC szurkolói lehetnének.
Aljohin Viktor, Salánk polgármestere a tájékoztatón arról beszélt, hogy öt évvel ezelőtt kezdték tervezni a bővítést, de a költségvetést már két alkalommal kellett módosítani a külső körülmények, például a pénzromlás miatt.