Az elmúlt esztendő utolsó heteiben ismét elindult a nagy választás: ahogy korábban, most is az év meghatározó debreceni személyiségeit keresi a Dehir.hu. A közélet, a sport, a kultúra és a civil szféra világából kértünk fel tizenegy ismert embert a zsűribe, segítsenek döntésre jutni. Ők hat kategóriában állítottak jelölteket, közülük a Dehir olvasói választhatják ki a győztest.

A választás a korábbi évekhez képest tovább tart, hosszabb ideig, egészen idén január 11-ig szavazhatnak az olvasók a jelöltekre. Érdemes tehát figyelemmel kísérni az állást, mert eddig is nagyon sok szavazat érkezett – karácsonykor, a két ünnep között és az új esztendő első napjaiban is.

Az év gazdasági szereplője

Nem volt könnyű a zsűri dolga, amikor javaslatokat tett az év gazdasági szereplőjére: azért is van hat jelöltünk, mert sok prosperáló cég működik a városban, melyek amellett, hogy gazdasági tevékenységet végeznek, a társadalom, a közösség érdekében is sokat tesznek.

A jelöltek között van mérnök, mestercukrász, vendéglátásban érdekelt cégvezető és szállítmányozási szakember is. Az év gazdasági szakembere kategóriában a következő személyekre lehet szavazni: Ábrahám László, Boros József, Fülöp Zsolt, Gara Gyula, Herdon István és Miklóssy Ferenc.

Bővebben itt lehet olvasni róluk.

Az év sportolója egyéni teljesítménye alapján

Nagyon sok emlékezetes sportsiker született 2015-ben, így két, ehhez kötődő kategória is van zsűri javaslatai alapján a Dehir.hu mostani választásán: külön szavazhatnak az olvasók az év sportolójára a csapatban nyújtott produkciók, és külön voksolhatnak az egyéni teljesítmények alapján.

Az egyéni kategóriában nagyon erős a mezőny: Erdélyi Zsolt túrakerékpáros, az atléta Juhász Balázs és Kozák Luca, a gyorskorcsolyázó Nagy Konrád és az uszonyos úszásban jeleskedő Senánszky Petra szerepel a választásra ajánlott jelöltjeink között.

A kategória jelöltjeiről bővebben itt lehet olvasni!

Az év sportolója csapatban nyújtott teljesítménye alapján

Külön kategóriában lehet szavazni az év sportolójára a Dehir.hu idei választásán a csapatban nyújtott produkciók alapján, ahol a mezőny szintén erősnek számít.

A csapatsportágak jelöltjei között labdarúgó, kézi- és vízilabdázó, jégkorongozó és aerobikos is szerepel.

Két nő és három férfi: kiváló csapatemberek

Akikre szavazhatnak a Dehir.hu mostani választásán: Balogh Norbert, Hegyi Dóra, Könczei Áron, Kudor Kitti és Lévai Márton – ők a kategória jelöltjei, azt pedig önök döntik el, ki lesz a győztes.

A kategória jelöltjeiről bővebben itt lehet olvasni.

Az év művésze

A kultúra terén is nagyon sok értékes teljesítmény született: a mostani szavazás során az előző évekhez képest jelentős változás, hogy nincs külön zenész vagy színész kategória. Mindenki, aki a kultúra és művészet terén emlékezetes teljesítményt nyújtott, egyszerre versenyezhet egymással. Viszont új elem, hogy némileg mégis megbontottuk ezt a területet az idei választásnál: külön versenyeznek az egyéni, és külön a csoportban nyújtott teljesítmények.

Az év művésze jelöltjei között vannak színészek, vizuális területekkel is foglalkozó bábszínházi szakember, valamint festőművész is. Garay Nagy Tamás, Láposi Terka, Makoldi Sándor, Mészáros Tibor, Varga Klári a kategória jelöltjei – rájuk szavazhatnak a Dehir.hu olvasói január 11-ig.

A kategória jelöltjeiről bővebben itt lehet olvasni.

Az év művészeti csoportja

A kultúra világához kapcsolódó másik nagy kategória, a művészeti csoportok jelöltjei között van katona- és rockzenekar, civil egyesület, komolyzenei és népművészettel, hagyományőrzéssel foglalkozó együttes – tehát nagyon különböző területeken tevékenykedő alkotók kerültek ide.

A listára a zsűri javaslatai alapján az alábbi csoportok, illetve közösségek kerültek fel: a Debreceni Népi Együttes, a Debreceni Helyőrségi Zenekar, a Kodály Filharmónia, a Motolla egyesület és P. Box zenekar is.

A döntés az önök kezében van, január 11-ig még szavazhatnak kedvenceikre!

A kategória jelöltjeiről bővebben itt lehet olvasni.

Az év rendezvénye

Debrecen híres arról a régióban, hogy a szervezők olyan eseményekkel, programokkal örvendeztetik meg a lakosságot, amiknek nem csak itthon, de külföldön is nagyon kedvező visszhangja van. Ebben az évben is nagyon sok olyan esemény volt a városban, melyek emlékezetes pillanatokat szereztek családoknak, gyerekeknek, fiataloknak, időseknek – a debreceni közönségnek, és a városba érkezőknek egyaránt.

A rendezvények között a sportos és a zenei események mellett fontos történelmi programsorozatokkal is találkozhattak a debreceniek, valamint régi visszatérő, mára komoly tradíciókkal rendelkező hagyományőrző esemény is bekerült a 2015-ös esztendő legjobb programjelöltjei közé.

Debrecen mindig nevezetes volt az igényes zenei kínálatról, a gasztronómiai különlegességekről, emellett a művészet és a hagyományápolás is hosszú évtizedek óta szerves része a város vérkeringésének.

A kategória jelöltjeiről bővebben itt lehet olvasni.

A voksokat január 11-én déli 12 óráig várjuk, egy gépről 24 órán belül csak egy szavazatot lehet leadni. Ha az év művészére szavazott, itt szavazhat az év gazdasági szakemberére és itt az év sportolójára.

Az ország túlsó végéből, Szombathelyről érkeztek bábosok a Vojtinába: az új év első hetében a Mesebolt Bábszínház vendégeskedik Debrecenben előadásaival.

Az elvarázsolt testvérek (Fotó: meseboltbabszinhaz.hu)

Január 3-án Vitéz László: Az elásott kincs című előadásukat láthatták a nézők, január 4-én, 5-én és 6-án Az elvarázsolt testvérek, január 7-én és 8-án A hideg szív című előadásaikat mutatják be a debreceni gyerekeknek.

Január 10-én, vasárnap 10  órától pedig a legkisebbeknek (1 és 4 éves gyerekeknek) szóló Szerelmükből születtem én című előadást láthatják a debreceni nézők.

Donizetti Szerelmi bájital című műve az operával épp csak ismerkedő közönség számára is befogadható, élvezhető darab. Mint a Csokonai Színház honlapján olvashatjuk, „nemzeti státuszú színházként feladatunk és küldetésünk, hogy a színpadi művek minél szélesebb palettáját ismertessük meg a fiatalokkal, elősegítve azt, hogy később értő, színházat szerető nézővé válhassanak. Az opera nehezen befogadható műfajként él a köztudatban. Ezt szeretnénk megcáfolni a Szerelmi bájital ifjúsági változatával.”

Az opera rövidített, közérthetőbb formában, de dramaturgiájában sértetlenül jelenik meg a színpadon ,jnuár 4-én, 5-én, 6-án 14 órától a Gárdonyi Géza-, a Tamási Áron-, illetve a Móra Ferenc-bérletben.

Gyorsan elszaladt ez a 2015-ös év: mire a végére értünk, általában ez volt az érzésünk. Ilyenkor, túl az előzőn, s még itt a következő küszöbén, hajlamosak vagyunk átgondolni az életünket, kisebb-nagyobb számvetésre, leltárgyártásra adni a fejünket. Utólag nyilván könnyű okosnak lenni, ez nem is kérdés. Azt pedig, hogy milyen is lesz ez az előttünk álló 2016-os év, valójában még senki sem tudhatja biztosan. Majd valamikor 2017 januárjában már nyilván csípőből sorolhatja bárki, addig azonban marad a tippelgetés, és persze a tervezgetés.

Illusztráció

Debreceni fiatalokat kérdeztünk meg, ők hogyan látják az életüket, milyen terveik vannak – hiszen előttük az élet, övék a jövő. (Legalábbis így gondoljuk mi, akik nálunk idősebbek vagyunk.) Ezekben a lányokban és fiúkban az a közös, hogy bár alapvetően nagyon különbözőek, többé-kevésbé mégis egy társasághoz tartoznak, évek óta tart a barátságuk, aminek az sem vetett véget, hogy egyikük-másikuk jelenleg nem Debrecenben folytat tanulmányokat.

„Mivel a 2016-os évben fogok érettségizni és felvételizni egyetemre, főképp reménykedve állok az új évhez – így látja Judit, aki most 19 éves és középiskolai tanuló. – „Legjobb esetben be szeretnék jutni a Debreceni Egyetem turizmus-vendéglátás szakára, de ha nem sikerül, gondolkozok egy cukrász felnőttképzés elvégzésén is. Hosszútávú terveim még nincsenek, csak reménykedni tudok, hogy jó irányba fogok sodródni.”

„Tervek garmadájával felfegyverkezve vártam az új évet” – ezt nyilatkozta Bence, egy 19 éves fiatalember, aki szeptembertől kissé távolabbra került a szülői háztól, felvételt nyert ugyanis az ELTE jogi karára. Komoly, határozott elképzelései vannak. „Ahhoz, hogy e közeli jövőt meghatározó célkitűzéseimről beszéljek, előbb a távoli jövőbeli vágyaimat szeretném vázolni. Egészen kicsi gyermekkorom óta komoly, kiforrott elképzelésekkel nézek a jövőbe. Álmommá, rögeszmémmé vált a politika. Eleinte az építészeti remekmű, a parlament képben testesült meg számomra, majd az idő előrehaladtával, s történelem tudásom hézagainak kipótlásával, egyre inkább a magyarság, valamint a múltra épülő biztos jövő szimbólumává vált. Választásom gerincét tehát az otthonról hozott tradíciók mellett egy olyan erős hit képezi, melynek jövőképében bennfoglaltatik egy, az őseink kultúráját, hagyományait, hitét tisztelő, sikeres, és a fejlődésben élenjáró társadalom. Vágyam pedig nem más, mint, hogy e fejlődésben oroszlánrészt vállalhassak. Az oda vezető leghatékonyabb útnak a politikát tartom.”  bence saját bevallása szerint ezeket a célkitűzéseket figyelembe véve alkotta meg „a jövő évem alapjául szolgáló terveimet, melyek a vizsgaidőszakok sikeres teljesítésén túl, a köztársasági-ösztöndíj elérését is magukban foglalják.” Elárulta azt is: szeretne részt venni egy olyan tudományos diákkör kialakításában, melyben a hétköznapokat átszövő politikai események láncolatát rendhagyó módon egyfajta kerekasztali vitaként tárgyalnák meg. „Továbbá mélyíteni szeretném egyelőre még foghíjas ismereteimet a német nyelv területén” – zárta gondolatait Bence.

A szintén 19 éves Dani élete is Debrecenen kívül folytatódik, biomérnöki alapképzést kezdett a Pannon Egyetemen. „Jelenleg úgy néz ki, hogy folytatni fogom a tanulmányaimat, ám az, hogy hol, mikor és mit, az még sűrű ködbe burkolódzik előttem. Mindenképpen a biológia irányába szeretnék hajtani. Az az álmom, a célom, hogy külföldön, például Brazíliában, Spanyolországban, Olaszországban, vagy Ausztráliában dolgozhassak és amellett hobbiként és egyben másodállásként madarakat tenyészthessek. Ám egyenlőre nem tudom, meg fog e valósulni, mert nem érzem, hogy a tanulás, a sok belefeccölt idő és pénz, valamint, hogy a döntéseim abba az irányba visznek. Így számomra az életnek ebben a szakaszában olyan, mintha csak sodródnék az árral.”

Krisztina már jó néhány évvel ezelőtt meghozott egy döntést, mivel jelentkezett az orvosi egyetemre, ahova felvételt nyert, és ahol azóta is  ahogy ő fogalmaz – „szorgalmasan (?)” tanul. A 23 éves ifjú hölgy viszonylag tömör választ adott kérdésünkre, miszerint milyennek látja a jövőt: „…ööö akkor kemény évem lesz az egyetemen, mint mindig, a tervem meg az, hogy végre össze tudjak hozni egy normális vizsgaidőszakot…”

Bence 21 éves, két és fél évvel ezelőtt érettségizett, majd egy kétéves művészeti szakképzésen tanult tovább. Otthon lakik a szüleinél, és bár nem jár konkrétan semmilyen iskolába, sokat dolgozik, elmondása szerint napi 6-8 órát rajzol. A 2016-os esztendővel kapcsolatosan bizakodónak tűnik: „szerintem jó év lesz, nagyrészt digitális festéssel fogom tölteni.” Arra, hogy általában hogyan látja a jövőt, igen szűkszavű, de korrekt és globálisan értelmezhető választ adott: „Egyre jobb minden. Fejlődünk. Van miért aggódni, de kevesebb mint valaha.” S hogy mik a tervei, az álmai? „Az, hogy meg tudjak élni szabadúszó grafikusként, és olyan emberek között éljek, akikkel jól érzem magam.”

„A 2016 érdekesnek ígérkezik. Tele lesz kihívásokkal. Nem csak nekem. A kisebb-nagyobb közösségek számára is, melyeknek tagja vagyok (baráti köröktől egészen az teljes emberiségig)” – mondja a 19 éves Tamás, aki az ELTE elsőéves matematika szakos hallgatója. „Szerencsésnek mondhatom magam, mert klassznak látom a jövőt. (Legalábbis a sajátomat. Az emberiségét kevésbé.) Kezdek belerázódni az egyetemi életbe (ez az első évem matek szakon): egyre jobban bánok a jövőre vonatkozó várakozásokkal, tervekkel. Lassan rájövök, hogy tervezni érdemes, de a tervekhez görcsösen ragaszkodni kevésbé. Na meg persze sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jövő csak egyféleképpen árthat nekünk: ha szorongunk miatta.” S hogy mik a tervei? „Szeretném töretlen lelkesedéssel és kitartással elvégezni a matek BSc-t és MSc-t, majd doktoranduszként tervezem folytatni tanulmányaimat. Mindezek mellett sokszínű, ingergazdag, egészséges életet szeretnék élni. Hosszú távon igyekszem minél több munkát fektetni a matematikai tehetséggondozásba.

Pozitívan áll a jövőhöz, de globálisan nézve nem sok jóra számít a 19 éves Dávid, a gépipari technikus jelöltje. Hogy mik a terveim 2016-ra? Megszerezni a szakmát, felköltözni Pestre és az Óbudai egyetem tanulójává válni.”

János, aki 22 éves vegyészmérnök hallgató, most, 2016-ban kezdi meg a tanulmányait mesterszakon, így ez az év új kihívásokat tartogat számára. “Mindazonáltal az élet az idei évben feltehetőleg nem fog lényegesen különbözni az előzőtől, viszont a jövőre nézve vannak olyan problémák, amelyekre már most oda kell figyelni. A globális felmelegedés például önmagát gyorsító folyamat, ezért addig kell tenni ellene, amíg lehet. Ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket, akkor a jövőben mindenki érzi majd a világon a következményeket.”

Hölgyek, urak, a 2016-os év itt van, megérkezett! Legkésőbb jövő ilyenkorra pedig kiderül, az elképzelésekből, tervekből mi lett.

Ellentétpárokra épít és meglepően gazdag képzettársításokkal él A nagy szépség érzékeny szemű olasz rendezője, Paolo Sorrentino, aki már az első képsorral is megdermeszti a nézőt － bár akkor még nem tudjuk, mit látunk. Egy kínosan rossz popdal unalmas taktusai csendülnek fel, szinte kárt téve a hallójáratainkban, egy rosszul öltözött, nem hivatásos imitátortól. A szánalmas műsor a forgószínpadon egy alpesi luxusszálló „folklór műsorának” része, valahol a tűznyelő és a pantomimes közt félúton. Egy valamire biztosan alkalmas, arra, hogy megtörje a csendet, mely a szálloda furcsa miliőjében sok mindent elfed. Például a feszültséget, amiből kimondva-kimondatlanul akad bőven, bár első ránézésre a két főhős lénye semmiképp sem sugallja ezt. Éppen hatvan éve tart a zeneszerző Fred Ballinger (Michael Caine) és a filmrendező Mick Boyle (Harvey Keitel) barátsága, amit feldúl Fred lányának házassági krízise. Lena (Rachel Weisz) párja valójában Mick fia, aki szabadságra vágyva hagyja el a kalitkát egy popsztár kedvéért. Mick nem egyedül időzik a hotelben, hanem néhány fiatal forgatókönyvíró társaságában, egyfajta alkotói közösségben. Fred társa a lánya, aki egyben a férfi karrierjét is egyengeti asszisztensként. Bár a két öregúr egy eltűnő félben lévő magas kultúra utolsó hírnökei, gondolataikat, érzéseiket szívesen megosztják egy fiatal filmsztárral (Paul Dano), aki egy rejtélyes szerep megformálásához végez előtanulmányokat a festői környezetben. A céllal szemlélődő szimpatikus kaliforniai színészről hamar kiderül, jobb diagnoszta, mint sejthetnénk: nála precízebb képet az életről csak kevesen képesek adni.

Ifjúság

A méltán híres Caine és az amerikai színészkörökben alulértékelt Keitel igen kellemes társaságnak bizonyulnak: hol a távolba révednek és „megbölcsült” férfiak benyomását keltik, hol a kamaszok kísérletező kedvével vágnak bele valami újba. Az alkotás örömét, a szeretetéhséget vagy a legapróbb momentumok analizálásának vágyát － úgy is mint az alkotó emberek fontosabb karakterjegyeit － zökkenőmentesen és érzékletesen hordozzák és közvetítik. Képesek kidomborítani és megéltté tenni a kettejük közti különbséget is, ami alapvetően a traumatűrésben mutatkozik meg és számos következménnyel jár életútjukat tekintve.

Elsősorban talán az érzelmekről szól az Ifjúság, azokról a mély, szívfacsaró emóciókról, melyek újra meg újra, feltartóztathatatlanul „rohanják le” az agyat és az egész testet. S ha egy hang nélkül, némán reagáljuk le őket, akkor is nyomot hagynak a bőrszöveteken – állítja az egyik masszőr a filmben, aki érintés útján tájékozódik a páciens aktuális érzelmi állapotáról. A rendező jó párszor eljátszik a kiüresedettség gondolatával, egyetlen szaunában izzadó, vagy gyógyvízben aszalódó testtömegbe sűrítve az alpesi szálloda közönségét; végső konklúziója mégis az, hogy az érzelmek írják az emberi életeket. Hídként kötik össze testet és lelket, javítják az értelmi kapacitásunkat és befolyásolják az emlékezetet is. Az emlékek újraélése nem látványos, de mindenképp kétségbeesett küzdelmet jelent Fred és Mick számára, akik nyolcvanévesen egy képzeletbeli alagútban látják eltávolodni mindazt, ami korábban olyan fontos volt. Ugyanakkor megélik azt is, hogy a múlt megmaradt üvegcserepeihez mindig hozzátapad a félelem, a harag vagy öröm, ami jól is van így, hisz a túléléshez van szükség rájuk.

Sorrentino, aki filmművészet sohasem tanult, a durva meglepetések embere, egy kicsit Antonioni és Fellini rokona: hol szokatlan képek egymásutániságával gondolkodtat el, hol a párbeszédek vagy monológok ritmusát töri meg valami meghökkentő eseménnyel, s ráadásul attól sem tart, hogy mély cinizmust vegyítsen a melankóliába a szétfolyó Maradona vagy „a világ legjelentéktelenebb nője”, Paloma Faith kárára.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: január 6-ig 16 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1.
el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.