Emlékszik még valaki arra, milyen dalokat hallgattak az emberek Magyarországon 1980-ban, 35 évvel ezelőtt? Segítek. Például P. Mobilt, Hobót, Eddát, Beatricét, de Neotont és Ihász Gábort is. És persze Hungáriát. Az 1967-ben alapított zenekar, Fenyő Miklós csapata jó sok zenei és személyi átalakuláson ment át, míg eljutott oda, hogy visszakanyarodjon a gyökerekhez, és a rock and roll zászlói alá csődítse Magyarországot. Rock and Roll Party című nagylemezükből  a megjelenés első hónapjában 40 ezer példány kelt el – ebből később platina, azaz 250 ezer példányos korong lett. Ahogy a ’81-es táncdalfesztiválos slágerük, a Limbóhintó kislemeze is. 1982-ben a Népstadionban 150 ezer ember előtt játszottak, ám a következő évben a zenekar feloszlott – bár időnként újra és újra visszatért…

Made in Hungária (fotók: Csokonai Színház/Máthé András)

Kétségtelen, hogy a zenekar agya, szíve, motorja, Fenyő Miklós a hazai szórakoztatóipar megkerülhetetlen tényezője évtizedek óta. S mivel jól tudjuk (ugyan egy másik hazai ikontól, Schuster Lóritól), hogy a rock (and roll) örök és elpusztíthatatlan, ne legyen kétségünk: a Hungária is az. 1980-ban még gondolhattuk azt, hogy a hazai könnyűzene panteonjában olyan csapatoknak van csak helye, mint az Illésnek, az Omegának,netán a Ricének vagy a Mobilnak – de ma már látható: aki hajdan a topon volt, meglehet, ma már sehol nincsen, a magyar jampik meg igen. Ki ne ismerné az olyan slágereket, mint a Csókkirály, a Multimilliomos dzsesszdobos, a Csók a családnak, az Amerikai Hangja, az Angyalföldi pálmafák, a Légy ma éjjel a társam vagy éppen a Made in Hungária? Ez utóbbi címmel született Fenyő Miklós és Tasnádi István közös zenés darabja, melyet a Csokonaiban Mészáros Tibor vitt színre.

Ahogy sejteni lehetett: ez a darab (és ez a slágerparádé) magával fogja ragadni a nézőket 8 és 88 év között. A történet nem túl összetett, de a nosztalgia őrületesen nagy úr, ezért nem nehéz szeretni ezt a sztorit, melynek hőse Miki (Pásztor Ádám mv.), az angyalföldi srác, aki családjával 1956-ban Amerikába disszidált, ám pár év múlva hazajöttek. Itthon Mikinek újra vissza kell hódítania a régi barátnőjét, Verát (Szegvári Júliát) és a régi haverjait. Nem mellékesen van egy kerületi fesztivál is, amit nem ártana megnyerni, még akkor is, ha olyan zenekarok játszanak ott, mint az igazgató úr fia, Sampon (Pál Hunor) társulata…

Közben meg kell mérkőznie Rönével (Kiss Gergely Máté), a vagánnyal, aki a helyére lépett a bandában, és a minden lében kanál Bigali elvtárssal (Dánielfy Zsolt), aki elszántan óvja a szocialista erkölcsöt és ízlést. Van itt minden: vita a családdal, balhé a haverokkal, tüsténkedő rendőr (Böjte Sándor), eleinte nagyon fiús, aztán mégis csak női ruhát öltő önkéntes zenekari technikus, Kis Nyírő (Sárközi-Nagy Ilona), két keletnémet diáklány (Szakács Hajnalka, Gyurkovics Zsófia) akik gyorsan megszabadulnak a gátlásaiktól és ruháiktól is a rock and roll jegyében, és persze szerelem, szerenád, meg nagyon sok zene. Még a rock and roll szelleme is megjelenik Jerry Lee Lewis (Szalma Tamás) személyében, aki mindent megtesz, hogy Miki sikeres legyen. Igazi mese ez, melynek a vége csakis jó lehet: jó is lesz, némi égi, rock and roll beavatkozásnak köszönhetően, ugyanis bármennyire el van döntve, hogy Samponéknak kell nyerni, mégis Mikiék lesznek a befutók, mert Jerry Lee Lewis közbelép – Bigali elvtárs őszinte sajnálatára.

A Made in Hungária slágerei mindenhol és bármikor tarolhatnak: itt és most Debrecenben is. Még akkor is, ha néha azt érezzük, a díszlet ötletes, bár olykor elég szegényes. (Fogjuk rá, hogy ez az ötvenes éveknek és nem a jelennek köszönhető.) Még akkor is, ha néha azt érezzük, hiányzik egy (két) tucat  diák a szomszédos Ady-gimiből, akik igazi tömegként tombolhatnának a színen, amikor szól a zene. Persze, van tánc, vannak táncolók, néha majd felrobban a színpad, néha viszont érthetetlenül kevesen lézengenek rajta, mintha nem is egy musicalt néznénk, hanem egy Szabó Magda történelmi drámát, ahol két-három kosztümös személyiség bolyong a világot jelentő deszkákon és szavalja veretes mondatait. És az sem igaz, hogy mindegy, milyen egy tömeg: kisdobosok, úttörők, tinédzserek szerepében lehetőleg tényleg tizenévesek parádézzanak, különben nem tudjuk komolyan venni még a viccet sem. Pont ezért nagy kár az is, hogy a cukrásznak tanuló dobos, Rudi (Papp István) a dobverőit a levegőben táncoltatja, ahelyett, hogy rendesen ütné a négynegyedet… Miközben amúgy kifejezetten jól hozza a figuráját. Ahogy Bigali elvtársként ujjai köré csavarja a közönséget Dánielfy Zsolt is: laza, természetes, szórakoztató a pártfunkcionárius atyaisten szerepében. Szalma Tamás pedig, aki bizony rég elmúlt már húszéves, könnyed eleganciájával simán elhiteti velünk, hogy ő maga a rock and roll, amikor megjelenik Miki képzeletében és helyére teszi a dolgokat.

Jó döntés volt karácsony előtt előállni ezzel a darabbal és igazi Fenyő-ünnepet csinálni a Csokonai Színházban. Reméljük, a lendület ki fog tartani jövőre is, lesz rá igény, és sokat fogják játszani a Made in Hungáriát, ami még tovább csiszolódhat majd. Hiszen tudjuk, a rock and roll örök…

Még többet az előadásról itt olvashatnak, és itt, a színház honlapján találják meg a teljes szereposztást is!

A profi zenészek világát mindig is egyfajta misztikum veszi körül – tanórák helyett késő estig tartó próbák, végtelenségig ismételt gyakorlatok, olykor a megszállottság jut eszünkbe róluk. A misztikum azonban nagyon is hétköznapi alapokra épül: igyekezetre, alázatra és tehetségre. Budai Krisztián ütőhangszeresnek mindhárom megvan, s a 2015-ös éve kimagasló eredményekkel zárul.

Budai Krisztián akcióban

Dehir.hu: Mi a különbség dobosok és ütősök között? Miben más ez a két ritmushangszeres zenész?

Budai Krisztián: A legnagyobb különbség az, hogy a dobos szinte mindig verővel játszik. Az ütős ritkán, legtöbbször inkább a kezeivel, ujjaival, tenyerével, a kéz különböző felületeivel. Ez a legfontosabb. A másik, hogy mindkét típus folyamathangszeres, de az ütős inkább színez, játékában szünetek, kiállások vannak, inkább díszítőelemként szolgál. Legtöbbször etnikus stílusból kölcsönöz, gyakran merít különböző népek motívumaiból, s azt építi esetleg pop-rock-ba, vagy az éppen aktuális zenei környezetbe. Legalábbis ez az én meglátásom.

Dehir.hu: A zenéhez tehetség és kitartás is kell, de a szerencse sem árt – hiszen az, hogy egy dán kiadó felfigyel egy debreceni ütősre, nem mindennapi eset. Hogyan is történt ez a találkozás?

Budai Krisztián: Valóban nem mindennapi eset, és nem is adta magát könnyen a dolog; utánajárás kellett hozzá. A művet születése után elég jónak éreztem ahhoz, hogy elkezdjek vele kilincselni, megmutatni különböző embereknek, kíváncsian a véleményükre. Többek között volt tanáromnak is megmutattam, tőle is, és másoktól is pozitív visszajelzéseket kaptam, ezért is mertem nagyobbal próbálkozni. Az Edition Svitzer kiadót már hírből ismertem, egy barátom műve náluk jelent meg. Érdeklődni kezdtem, ez a folyamat hogyan is zajlott – megszereztem az e-mail címüket, és elküldtem nekik a művet, ők pedig elég hamar jelezték is, hogy szeretnék kiadni azt. Így kezdődött az együttműködés. Grafikailag még sok elvárásnak meg kellett felelni, mielőtt a darabom megjelenhetett volna. Összegezve tehát kellett hozzá némi kapcsolat, szerencse, de főleg rengeteg kitartás és utánajárás.

Dehir.hu: Milyen esélye van egy debreceni muzsikusnak arra, hogy bekerüljön a nemzetközi zene vérkeringésébe?

Budai Krisztián: Szerintem erre nagyon sokan keresik a választ, köztük én is. Szerencsénkre Debrecen elég ismert város, számos zeneoktatási intézménnyel mind alap-, közép- és felsőfokon. Valamennyi kapcsolati tőkénk is van, de mindez mégsem elég ahhoz, hogy a nemzetközi vérkeringés részeseivé váljunk. Viszont sokszor egyszerűen csak jó helyen kell lenni jó időben. Nem árt például valami nevesebb zenei kiadó fejével, zenei producerrel, vagy menedzserrel egyszer-egyszer leülni egy kávéra, és meghallgatni a véleményüket ebben a témában. Ez mind kell ahhoz, hogyha valaki eléggé tehetséges és kitartó, egyszer majd érvényesülni tudjon.

Dehir.hu: Mit jelent endorsernek lenni és mivel jár ez? Úgy tudjuk, az lett ugyanis…

Budai Krisztián: Én gyakorlatilag csak december eleje óta vagyok az, csak tanulom és érdeklődök a többiektől a szerepet illetően. Magyarul ez a szó annyit tesz, hogy „támogatottnak lenni”. Ez azt jelenti, hogy a gyártó bizonyos anyagi, vagy hangszeres lehetőségeket ad, és ezekkel élni kell. Ha az ember kap egy ilyen ajánlatot, azt nem szabad kihagyni. Endorserként a zenész jó árban, vagy ne adj’ Isten ingyen kap hangszert. Emellett például játszani kell a gyártó bizonyos eseményein, workshopokat (foglalkozásokat) kell tartani, videókat készíteni, illetve általánosságában remek példát kell mutatni a többi művész előtt – magas színvonalat kell közvetíteni mindenki számára. Kiemelt lehetőségnek tartom, amit nem szabad elbaltázni. De ahogy mondtam – én még csak tanulom, hogyan legyek jó endorser. Mindenesetre nagyon izgalmas, remélem hosszú és gyümölcsöző kapcsolat lesz ez köztem és a Meinl Percussion gyár között, igyekszem megszolgálni a bizalmat.

Dehir.hu: Az, hogy nemrégiben megszületett a kisfia, milyen hatással van a zenei pályájára? Például a zeneszerzésre, ahol olykor a határidők is sürgetőek?

Budai Krisztián:  Most éppen egy darabot írok, melynek a határideje vészesen közelít. Gyakran előfordul esténként, hogy írni kellene, és meg is van az ötlet – de nem áll össze a kellően hosszú időegység, mert mondjuk tisztába kell tenni a gyereket… Nagyon megfontoltan kell beosztanom az napjaimat. Viszont igazán inspiráló dolog, mert közben a gyereknek is írok egy darabot, egy altatót, ami afrikai népdalokon alapszik és ütőhangszerekre van hangszerelve. Amikor több időt tudok a fiammal tölteni, szoktam neki dúdolgatni, és figyelem a reakcióit, tetszik-e neki, érdekli-e.

Dehir.hu: Mik a tervei a küszöbön álló 2016-os esztendőre?

Budai Krisztián: Tervek bizony vannak. A most készülő Conga Concertót szeretném elkészülte után itt Debrecenben bemutatni a SONUS ütősegyüttessel, de ennek persze még nincs pontos időpontja. Úgy érzem, ez egy nagy dobás lesz, hiszen ezen a művön kívül összesen kettő Conga Concerto létezik a világon. A bemutató után szeretném a produkciót elvinni más városokba is, meglátjuk mit szólnak majd hozzá az ottaniak. Maga az utazás nem éppen egyszerű, mert rengeteg hangszerre lesz szükség a darabban, és ezek szállítása bizony nem kis költséggel jár. Kinéztem továbbá egy olaszországi szerzői versenyt, szeretném kideríteni, hogy nemzetközi viszonylatokban hol tart az, amit eddig csináltam, vagy amit ezután fogok. Mindeközben zenekart is keresek, egy stílusban hozzám illőt, melyben érzésem szerint hitelesen tudok majd játszani.

Könyörgés a békéért – ezzel a címmel hirdette meg a Kodály Kórus 2016-os újévindító, ingyenes koncertjét, melyre a Nagytemplomba várták a zenekedvelő közönséget. Idén Rohmann Ditta csellóművész vendégszereplésével énekeltek békéért fohászkodó kórusműveket a Kodály Kórus énekesei: többek között Bach, Allegri, és Kodály Zoltán darabjait adták elő.

Az esztendő első napján nagyon sokan voltak a Nagytemplomban ezen az eseményen, melyet jelenlétével megtisztelt Debrecen polgármestere, Papp László is, valamint Fekete Károly református püspök. Papp László polgármester a Himnusz elhangzása után elmondta újévi köszöntőjét e történelmi falak között.

– A Kodály Filharmonikusok csodálatos koncertjével ünnepélyes keretek között kezdhetjük el az új évet, hiszen visszavonhatatlanul múltunk részévé vált az a 2015-ös év, amely sok tekintetben megújulást és változásokat hozott, ugyanakkor pedig a mai nappal kezdetét vette egy reményteli és a jövőt alapvetően meghatározó év, a 2016-os esztendő.

Az óesztendő egy jövőbe tekintő év volt, amely egyben vallási megújulást is hozott Debrecennek, hiszen Fekete Károly püspök úr személyében a Tiszántúli Református Egyházkerület élén, Palánki Ferenc személyében a Debrecen-Nyíregyháza Római Katolikus Egyházmegye élén köszönthettünk új püspököket, és városunk érseki székhellyé válásnak köszönhetően Kocsis Fülöp érsek úr kezdhette meg munkáját a magyar görögkatolikusok vezetőjeként.

Debrecen számára a mögöttünk hagyott év a béke, az egyetértés és az együttműködés éve volt, hiszen városunk jó példáját adta annak, hogyan lehet egymást is támogatva, tisztelve előre vinni Debrecen életét – legyen szó a város és az egyházak, a város és az egyetem vagy a város és a gazdasági élet szereplőinek kapcsolatáról.

Debrecen ma békés, együttműködő, fejlődő arcát mutatja az országnak és a világnak, de tudjuk jól, hogy 2015 nem mindenhol jellemezhető ezekkel a jelzőkkel. Háborús konfliktusok, migrációs válság és a világot megrázó terrorcselekmények törték meg a nyugalmat.

Ezek is hozzátartoztak az elmúlt esztendő történéseihez. Amikor búcsúztatunk egy évet és elkezdünk egy újat, akkor kötelességünk nem csak a szépről, hanem a szomorú dolgokról is megemlékezni. Emlékezni azokra, akik már nem köszönthetik velünk az új esztendőt, gondolni azokra, akik betegségben, nélkülözésben töltötték a mögöttünk hagyott évet. Hajtsunk fejet azok előtt, akik áldozatai lettek 2015-ben az értelmetlen pusztításnak, terrornak és azok előtt is, akik nehéz sorsuk ellenére is hittel fordulnak embertársaik és a jövő felé!

A világban zajló folyamatok ellenére is úgy köszönhettünk el 2015-től, hogy elmondhattuk: a jót megőriztük, és a veszélyt távol tartottuk az országtól és a várostól, hiszen 2015 legnagyobb kihívására, a migrációs válságra sikerült megfelelő választ adni, sikerült az országot és – a menekülttábor bezárásának köszönhetően – Debrecent is megvédeni.

Hiszek abban, hogy városunk fejlődése, az ehhez feltétlenül szükséges együttműködés képessége 2016-ban is töretlen és meghatározó lesz. Hiszek abban, hogy Debrecen pozitív kisugárzása, szellemisége, regionális szerepköre, gazdasága 2016-ban is tovább erősödik.

Minden új esztendő új gondolatokat, törekvéseket, célokat hoz magával. Meg kell látni az előttünk lévő lehetőségeket és tettekkel valóra kell azokat váltani.

Tegyük az új esztendőt, hittel, cselekvéssel és munkával teljessé és eredményessé.

Mindehhez a feltételek adottak, hiszen mind a város, mind az ország életében új perspektívák jelennek meg. 2016 egyik nagy lehetősége a fiatal korosztályok számára elérhetővé váló családi adó- és lakáshoz jutást segítő kedvezmények, amelyek évtizedek óta először adhatnak hatásos választ Magyarország demográfiai problémáira. A kormány intézkedéseinek jelentősége: gondoskodás a családokról, és általuk az ország jövőjéről is.

A város töretlen fejlődése érdekében a Kormánnyal megkötött megállapodások, az a több mint 100 milliárd forint, amelyet a következő 5 évben használhatunk fel, tudja biztosítani, hogy Debrecen olyan város legyen, amely vonzó életminőséget biztosít polgárai számára, képes munkát adni, gondoskodni a biztonságról, valamint vezető szerepe van a bennünket körülvevő nemzetközi régióban.

Az új főpályaudvar, a dinamikusan fejlődő repülőtér, oktatási intézményeink, a tervezett Nemzetközi Iskola, a megújuló színházak, az épülő kertségi úthálózat, a továbbfejlődő Nagyerdő mind-mind azt mutatják, hogy a város fejlődése 2016-ban is töretlen és dinamikus lesz. Optimizmusunkat erősíti, hogy a város gazdasága az elmúlt év adatai alapján erősebb, mint bármikor korábban, és amelynek köszönhetően jelentősen nőtt a Debrecenben munkát vállalók száma – mondta a polgármester.

– Köszönöm, hogy együtt dolgozhattunk 2015-ben is Debrecen sikeréért, köszönöm a támogatásukat, biztatásaikat és bizalmukat, s kívánom valamennyiüknek, hogy legyen áldott, békés, szeretetteljes és sikeres az új esztendő! – zárta gondolatait Papp László, majd a koncerthez tartalmas és emlékezetes szórakozást kívánt.

Az óesztendő utolsó napján ismét együtt bulizhatnak a debreceniek a Kossuth téren. A programok este 9 órakor kezdődnek és egészen hajnali 2 óráig tartanak.

Buli a főtéren (korábbi felvétel)

S hogy kik gondoskodnak a jó hangulatról? Itt lesz a Parno Graszt, ez a kis Szabolcs-Szatmár megyei faluban, Paszabon 1987-ben alapított zenekar. Igazi cigányzenét játszanak, magyar és romani nyelven egyaránt énekelnek. Bárhol megfordultak a világban eddig, hatalmas sikert arattak. Nem véletlen, hogy a Vibrations nevű svájci zenei szakfolyóirat 2005-ben a Parno Grasztot a tíz legjobb zenekar közé sorolta. Dalaikat a debreceni közönség is jól ismerheti (van még, aki nem bulizott arra, hogy a „nézését, meg a járását”?), és ott vannak A Dal 2016-os versenyzői között is. Mellettük DJ Sunny fogja forrósítani a hangulatot, valamint a 2013-as Debrecen Hangja győztese, Kovács Tamás, aki dobosként kezdte a pályáját, ám bebizonyította, hogy énekesként is nagyon jó.

A koncertek a Nagytemplom előtti téren lesznek, a a tűzijátékban pedig a városháza elől gyönyörködhetnek a szilveszterezők.

Öltözzön fel jól, aki szabadban tölti az esztendőbúcsúztató éjszakát, mert az előzetes ígéretek szerint kemény mínuszokra számíthatunk! Az időjárási előrejelzésekről itt olvashatnak, arról pedig, hogyan lehet közlekedni a városban, itt találják cikkünket!

Heves esőzésekkel és orkánszerű széllel kísért újabb viharzóna érte el szerdán Nagy-Britannia északi térségeit, amelyekben már az elmúlt hetek sorozatos viharai is súlyos károkat okoztak.

A Frank névre keresztelt orkán legnagyobb erejű központi része elkerülte ugyan a brit szárazföldet, de az előrejelzés szerint a vihar keleti szélein húzódó frontrendszer is 100-120 milliméter csapadékot zúdít a nap folyamán az érintett országrészekre, és mindezt 100-130 kilométeres óránkénti sebességű széllökések kísérik.

Szerdára virradóra Észak-Írországban 20 ezer, Skóciában több mint ötezer háztartás és kereskedelmi ingatlan maradt áram nélkül.

Az északkelet-angliai Tadcaster városában az áradat elsodort egy XVIII. századi hidat, és a hídon átvezető gázvezeték csonkjából ömleni kezdett a gáz, ezért a hatóságok az egész környéken kiürítést rendeltek el. A térséget a mentőalakulatoknak is el kellett hagyniuk.

A brit meteorológia mérései szerint Wales egyes északi térségeiben december eleje óta ezer millimétert meghaladó csapadék hullott, több mint a négyszerese az ilyenkor szokásos átlagnak.

A hatóságok száznál több helyen hirdettek ki árvízriasztást. Négy észak-angliai területen a legmagasabb szintű, vörös riasztás van érvényben, amely közvetlen életveszélyre hívja fel a figyelmet.

Nagy-Britannia északi országrészeit az utóbbi hetekben negyedszer sújtja áradásokkal kísért ítéletidő. Az előző viharok után olyan nagyvárosok kiterjedt térségei is víz alá kerültek, mint Manchester, Leeds és York.

Nagy-Britannia az utóbbi évszázad egyik legmelegebb, egyben legcsapadékosabb decemberét éli. Napközben rendre 16-18 fokos csúcshőmérsékleteket mérnek, és az éjszakai hőmérsékleti minimumok is magasabbak az ilyenkor szokásos nappali maximumoknál.

A rendkívül enyhe telet azonban egymást követő atlanti viharok kísérik, csapadékrekordokkal. Anglia északnyugati területein többször is előfordult, hogy néhány óra alatt egyhavi csapadékmennyiség hullott.
    A PwC pénzügyi tanácsadó cég előzetes becslése szerint az eddigi árvizek nyomán keletkezett gazdasági veszteség 900 millió és 1,3 milliárd font (390 milliárd és 560 milliárd forint) között lehet.

A ház szakértői szerint ugyanakkor ha az árvíztől sújtott térségekben további jelentős mennyiségű csapadék hullik, és ha azok az országrészek is víz alá kerülnek, amelyekre a brit meteorológia jelenleg árvízveszélyre szóló figyelmeztetéseket tart érvényben, akkor a teljes gazdasági kár jó eséllyel átlépheti a 1,5 milliárd fontot.