Az idén 85 éves Rusz Lívia alkotásaiból nyílt tárlat a Kós Károly Szakközépiskola Varjúvár Galériájában, ahol az ismert művésszel a közönség is találkozhatott múlt szerdán.

Rusz Lívia Debrecenben járt

Világszép nádszál kisasszony, Csipike, Zengő ABC: és még sorolhatnánk azokat az illusztrációkat, amelyek Rusz Lívia keze munkáját dicsérik. Az idén 85 esztendős, erdélyi születésű művésznő egész életében rajzolt, más hivatást nem is tudott volna elképzelni magának. A kiállításmegnyitót követően mesélt nekünk életéről és pályájáról.

„Csöpi volt a becenevem” – árulta el nekünk Rusz Lívia. S nemhiába: amikor elfoglalta helyét a kiállítás megnyitóján, aprócska lába alig ért le a földre. Ám a nézőközönség a történeteket hallgatva, az illusztrációkat csodálva csak ámult-bámult, mennyi erő, céltudat, akarat és humor van még ma is a törékeny Rusz Líviában, akinek illusztrációin generációk nőttek fel.

„Rendkívül jó gimnáziumba jártam, az osztálytársaimmal a mai napig tartjuk a kapcsolatot! De borzasztó rossz rajztanárom volt… Az osztályban mindenkinek segítettem a rajzolásban, ők jó jegyeket kaptam, én mindig rosszabbakat. Aztán hatodikos koromban egy új rajztanár érkezett: Kovács Zoltán – későbbi mesterem. Az első órán odatett egy kancsót a katedrára, és egyből éreztem, ez az én világom! Jött-ment a teremben, és mögöttem sokszor megállt… Majd nyáron indult egy rajzkurzus. Kovács Zoltán eljött hozzánk, és mondta az anyámnak, hogy írasson be. De anyám mondta, hogy nekünk nincs arra pénzünk. Erre csak annyit mondott Kovács Zoltán, hogy majd ő kifizeti. Így is lett. Egész életemben figyelt rám! Ő alapította a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetet – neki köszönhetően járhattam ide. Ő lett Kós Károly veje – innen ered az ismeretségünk Kós Károllyal, az európai hírű művésszel, az iskola névadójával” – mesélte Rusz Lívia.

„Kolozsváron a Szamos-parti részen laktam, míg Kós Károlyék a túloldalon, a fellegvárnál. Károly bácsi nem tudta megmászni a hegyet, ezért amikor szükség volt rá, én lettem a sofőrje. A Trabantunkkal furikáztam. Így ismerhettem meg közelebbről. Nagyon csendes, komoly és családszerető ember volt.”

Rusz Lívia humoros, színes, cikornyás, kézzel rajzolt és részletesen kidolgozott illusztrációi és grafikái feledhetetlen élményt nyújtanak a szemlélő számára, stílusa egyedi és utánozhatatlan – amire Fodor Sándor író is felfigyelt. Vele közösen alkotta meg Csipike, a törpe figuráját, az erdélyi magyar köztudat emblematikus mesealakját. A kezdetben képregényhősként debütált mesealakról később könyv is megjelent, amely később számos kiadást megért és több nyelvre lefordították, ez hozta meg számára a nemzetközi elismerést.

„Csipikét imádták a gyerekek. Volt egy külön rovat a kolozsvári Napsugár újságban, a Csipike postája, ahova számos kérdés érkezett: hányas lába van Csipikének? Mit reggelizik? Mit ebédel? A gyermekek fantáziáját nagyon megmozgatta ez a történet.”

A művésznő olyan képi fantáziával jeleníti meg a történeteket, hogy megbizonyosodhatunk róla: ezt csak így lehet elképzelni és lerajzolni. Más Csipikét, más Világszép Nádszál Kisasszonyt látni sem akarunk immár. A művésznő óvodás kora óta szenvedélyesen rajzol: milliószor mártotta festékbe az ecsetét, számtalan éjszakán át görnyedt a papírok felett. „A fehér papír kifeszítése a rajztáblára – na, az maga a csoda! A fantáziám egyből beindul.”

A mi fantáziánkat is rabul ejtette: évtizedek alatt olvasók ezreinek okozott örömet, hogy elmerülhettek a Rusz Lívia által illusztrált mesekönyvek szépségében.  Ahogy nekünk is, rajzait nézve, meséit hallgatva. Mert Rusz Lívia ecsetével csodát teremtett, kiszínezte szürke napjainkat.

Mi az, amire érdemes lesz később is emlékezni 2015-ből? Milyen teljesítményeket fogunk szívesen visszaidézni akár évek múlva is? Mely rendezvényeket tartjuk a legjellemzőbbnek, legmeghatározóbbnak ebben 2015-ös évben?

A Dehir.hu idén is meghirdette nagy választását, melyben az olvasók mellett fontos szerepet játszik a zsűri is. Az eddigi évekhez hasonlóan a közélet, a sport, a kultúra és a gazdaság világából kért fel a szerkesztőség ismert személyiségeket, vegyenek részt ebben a programban, és legyenek a Dehir.hu választásának zsűrije.

A zsűri tagjai szakmai szempontok alapján előzetesen javaslatokat tesznek minden kategóriára. Az általuk ajánlott személyekre (illetve rendezvényekre) szavazhatnak majd a Dehir.hu olvasói, és dönthetnek arról voksaikkal, ki legyen egy-egy kategória győztese. Az olvasók szavazatai alapján összeálló listával pedig ismét visszakerül a döntés a zsűri tagjaihoz – ők fogják ugyanis megválasztani az év emberét Debrecenben. A díjak átadása a Város Bálján történik majd!

Íme, a Dehir.hu választásának a zsűrije!

Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárja. Korábban intézetvezető és stratégiai centrumelnök-helyettes volt az egyetemen, emellett 2010-től az egyetem képviselője a Debreceni Labdarúgó Akadémia NK Kft.-ben, illetve 2011-től a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. igazgatósági tagja. 2011-ben nevezték ki gazdasági főigazgatónak, 2014-ben pedig átvehette kancellári megbízatását. Szabadidejében a sportesemények rendszeres látogatója.

Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező Kft. igazgatója számára gyakorlatilag szinte minden a kultúra világa, a rendezvények és a közösség körül forog. A pedagógus és művelődésszervező végzettségű szakember eddigi, több mint húsz éves pályafutása alatt szinte minden ide kapcsolódó területen megfordult.

Komolay Szabolcs, a város kulturális, oktatási, szociális feladatokkal kapcsolatos irányításért és koordinációért felelős alpolgármestere. Pályáját magyar-történelem szakos tanárként kezdte. 2011 óta dolgozik a Lencz-telep, Pac, Biczó-kert önkormányzati képviselőjeként a debreceniekért. Nagyon szeret olvasni, és imádja a futballt is, amit nem csak nézni, de játszani is szokott.

Kotosmann Zoltán vállalkozó, üzletember, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. legfőbb operatív döntéshozó szervének, az igazgatóságnak a tagja. Kotosmann Zoltán a Héliker Invest Zrt. vezérigazgatója.

Makray Balázs életének mindig is elválaszthatatlan, fontos részét jelentette a sport. A 90-es évek végén az Eponánál dolgozott, majd a DVSC Futball Rt. cégvezetőjeként az MLSZ elnökségi tagja volt, 2004 és 2011 között a Főnix Rendezvényszervező munkáját irányította. Két és fél éven át a DVSC Kézilabda Kft. ügyvezetője volt, jelenleg a Sportcentrum stratégiai igazgatója.

Nagy Sándor, a Karát-Invest Kft. ügyvezető-tulajdonosa. Az ismert üzletember 2000-ben megkapta a Debrecen Város Mecénása kitüntetést. Évek óta fontos szerepet vállal a minőségi gasztronómia és a tiszai hal népszerűsítésében is. A Dehir.hu 2013-as választásán az év gazdasági szereplőinek sorában Nagy Sándorra érkezett a legtöbb szavazat.

Nagy Sándor Tibor eredeti szakmáját tekintve biológus. Hosszú éveken át irányította a debreceni Állatkert és Vidámpark munkáját, ahol jelenleg gyűjteményvezetőként dolgozik. A kiváló zoológus szívesen ragad időről időre fényképezőgépet, és fotózza akár az állatkert lakóit és festői szépségű részleteit is.

Rózsavölgyi Gábor, az Ady Endre Gimnázium igazgatója napi szinten foglalkozik az oktatás és a tehetséggondozás kérdései mellett a kultúrával is. Az általa irányított művészeti iskola az országosan is elismert oktatási intézmények közé tartozik. A szakember kiemelkedő oktató-nevelő munkája, pedagógusi életpályája elismeréseként 2014-ben Eötvös József-díjban részesült.

Skultéti Éva, a Hajdú Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára eredeti végzettségét tekintve programozó matematikus. Ezt a munkáját 16 éve végzi, fontosnak tartja, hogy „egy kiváló csapat élén a helyi vállalkozók érdekeiért, versenyképességük növelése érdekében” dolgozhat.

Széles Tamás, a Debrecen Televízió ügyvezetője. 1998 óta vezeti az önkormányzati médiacéget. Új alapokra helyezte a város napi krónikáját, a Napszemlét, valamint új szórakoztató és közszolgálati műsorokat indított. Az általa irányított DTV több ízben elnyerte a Helyi Érték Díjat. 2012-ben Táncsics Mihály-díjat kapott. Munkája mellett a Helyi Televíziók Országos Egyesületének is elnöke: idén ősszel negyedik, három évre szóló ciklusát kezdte el.

Szénási Miklós, a Dehir.hu hírportál és a Debreceni Korzó című, sporttal, kultúrával és programokkal foglalkozó információs magazin főszerkesztője. Bár a hétköznapokban újságíróként dolgozik, a szépirodalom sem áll tőle távol: több könyve jelent meg, s egyik szerzője a Nemzeti Színházban is játszott Mesés férfiak szárnyakkal című színdarabnak.

Talán ismert a régi vicc, talán nem, de mindenképpen leírjuk. A fiatal jedi megkérdezi Yodától: „Mester, elmesélnéd, mikor lettél jedi-lovag?”. „Amikor kidobtak a bábszínházból” – jött a lényegre törő válasz. Nos, mielőtt a legnagyobb fanatikusok megköveznének bennünket, gyorsan szögezzük le, a Csillagok háborúja hetedik epizódja mindenképpen a jobbak közül való. Sokkal inkább az először készített három film, mint a később alkotott előzmény-trilógia színvonalát hozza. Azt hisszük, nem véletlen. A Disney ugyanis most vette meg az eposz folytatásának jogait George Lucastól, és már bejelentették, hogy terveik szerint minden évben készül egy-egy új epizód. Ebbe viszont nem fért (volna) bele elsőre egy nagy bukás. Nem is lett az!

Star Wars –Az ébredő Erő

A mai rajongók jelentős része még nem is élt, amikor 1977-ben elkezdődött a film-mese egy „távoli galaxisban”. Ez lett a mára Star Wars-szá keresztelt Csillagok háborúja első filmje (azt mondjuk nem értjük, hogy miért nem felelt meg a mai kor embere számára az egész jó magyar cím, miért kell az angol nyelvűt „majmolni”). Az alkotók visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy milyen nehézségek árán készítette el Lucas és fenomenális stábja azt a filmet, és hogy nagyon féltek a bukástól – de a végén hatalmas siker lett az alkotásból. Úgyhogy jöhettek a folytatások a nagyszerű Harrison Forddal, Carrie Fisherrel, Mark Hamill-el, Alec Guinness-el és megannyi „bábszínházi” alakkal. Fiatalok és felnőttek megszerették az űrbéli mesét, amely végig a jó és gonosz galaktikus harcáról szólt, és emiatt nem volt nehéz eldönteni, hogy ki(ke)t is szeressünk. Az első trilógia után jó másfél évtizeddel később leporolták a brandet, és elkészítették az előzmény-trilógiát. Nagy kasszasikerrel, de sokkal gyengébb filmekkel. Az utolsó epizód, a Sith-ek bosszúja 2005 májusában került a mozikba, kellett tehát újabb tíz év (és a stúdióváltás) a folytatáshoz.

Kiéhezett a rajongótábor erre az alkotásra, nem vitás. A moziban Star Wars menüben kortyolhatjuk a kólát és rágcsálhatjuk a pattogatott kukoricát, 3D-ben nézhetjük a csillagközi háborút. Hiába, mindent a kényelemért. Nem csoda a garantált kasszasiker és megelőlegezhetjük a februári Oscar-díjakat is. Mert hogy valamit vagy valamiket vinni fog a gálán, afelől ne legyen kétségünk. Egyébként az Ébredő erő valami fenomenális cím. Nem csupán a sztoriból kibimbózó karakterfejlődésekre utal, de a már említett, vérszegényre sikeredett előzmény-trilógia utáni új korszak kezdetére is. Azt persze majd meglátjuk, hogy ez az erő felkel, és felemelkedik-e, de nyilván ezt akarják a következő években megmutatni az alkotók.

A Disney nagyot húzott J. J. Abrams rendezésre, Lawrence Kasdan forgatókönyv-írásra, valamint John Williams zeneszerzésre való felkérésével is. Mint ahogy visszahívta nyugdíjból az 1977-es sztárokat, akik közül Ford (Han Solo) és Fisher (Leia) kifejezetten sok jelenetben járul hozzá az ébredő sikerhez. Aztán visszakapjuk Csubakkát, C-3PO-t és R2D2-t is, szóval mindenkit, aki nem halt meg a korábbi epizódokban. No és persze jönnek az újak: csupa fiatal (majdhogynem tini) karakter, mind a jó, mind a rossz oldalon. Daisy Ridley (Rey szerepében) lubickolhatott a forgatásokon, hiszen láthatóan és várhatóan rá építik a jövő epizódjait, mint ahogy az új gonosz, fekete sisakrostélyos Adam Drivert (Kylo Ren szerepében) is elvárhatjuk a következő részben.

Abrams és Kasdan szemlátomást nem akart nagyot kockáztatni, biztonságosan „vezették le” ezt a 136 percet. Gyakorlatilag a legelső film, a később Új reményre elkeresztelt remekmű remake-változatát vitték vászonra. 1977-hez képest annyiban másként, hogy most bevethették napjaink minden korszerű technikáját. Be is vetették, de nem éltek velük vissza. Az űrhajók és bolygók nagyon életszerűnek hatnak, a droidokat itt újra hús-vér emberkatonák váltották, mint ahogy tényleg jól kisöpörték a raktárakat, és minden szőrös, illetve nagy ráncos jelmezt ráadtak a statisztahadra. Szóval sok volt az ismerős, mint ahogy a sztori maga is: van egy fiatal (itt lány), aki szürke hétköznapjain a mindennapi betevőért küszködve gyűjti az űr(hajó)szemetet, és aki akaratán kívül belekeveredik a galaktikus köztársaságot védő, illetve azt leigázni akaró felek szörnyű háborújába. Ahhoz képest pedig, hogy mennyire kívülállóként kezdi, a végére egészen jól belejön, de erről persze most többet nem írhatunk.

Folyik tehát a háború, mindkét fél a másik elpusztítására törekszik. Azt persze tudjuk, hogy kik a jók és kik a gonoszok. A jó oldalon – talán erősítendő az öreg nézők memóriáját – Han Solo és Leia időskori bevetésével. Érthető, hiszen a szereplőgárda teljesen kicserélődött. Ráadásul ez a hetedik rész a már majd’ négy évtizede kezdett három alkotás folytatása. Harrison Ford és Carrie Fisher kiváló is a szerepében, a fiatalokat (akár az egyik, akár a másik oldalon) pedig úgyis néhány éven belül megismerjük…

A történetből talán annyit még nyugodtan elmesélhetünk, hogy a háborús jelenetek és izgalmas üldözések ellenére az alapszituáció gyakorlatilag az, hogy meg kellene találni a galaxisban eltűnt Luke Skywalkert. Azt a főhőst, aki a hatodik részben, a Jedi visszatérben legyőzi a gonoszt, a saját apját. És aki – ahogy most megtudjuk – csalódottságában elbujdokol. Csalódott, mert gonosz mindig van, és a gonosz most újra támad. És csalódott, mert nem sikerült újraformálnia a jedi lovagrendet. Ő az utolsó mohikán (akarjuk mondani, az utolsó jedi), aki eltűnik, de még távollétében is valahogy a gonosz útjában áll. Ezért keresi őt az uralomra törő, külsőségeiben is fasiszta jeleket magán hordozó rend (hogy leszámoljon vele), és keresi őt a jó (hogy álljon a szabadságharcosok élére) egyaránt. A hozzá vezető csillagösvény térképe két részből áll: az egyik fele a jók, a másik pedig természetesen a rosszak birtokában. Aki megszerzi a másiknál lévő darabot, az juthat el Luke-hoz.

Világszerte nagy a felbolydulás az új Star Wars film miatt, a csütörtök éjszakai premier-vetítéseken a debreceni mozik is telve voltak. Nyilvánvaló a siker, olyan űrmesét kapunk bő két óra alatt, ami a fiatalokat és az idősebbeket is elvarázsolja. Mert ugye tudjuk: „Réges-régen egy távoli galaxisban…”. De vajon hol lehet Luke Skywalker?

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: december 23-ig 14, 14.30, 16.45, 17.15, 19.30, 20 órától, dec. 25. és január 6. között 14, 16.45, 17.15, 19.30 és 20 órától  (31-én 19.30 nincs, 1-jén zárva a mozi). Apolló mozi, Miklós u. 1.
el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.

Harcos Bálint oroszlánja színházba készül, de mindene más színű: a sörénye zöld, a kalapja piros, a kabátja lila, a nadrágja pedig sajnos sáros és barna… Hogy lesz ebből elegáns öltözék?

Krajcsi Nikolett (Fotó: Máthé András/Csokonai Színház)

Harcos Bálint korábbi könyvei － a Szofi tüsszent, a Szofi varázsol és A Tigris és a Motyó － mellett A csupaszín oroszlán című új kötet is bemutatkozik aranyvasárnap délelőttjén, fél 11-től. A kötetekből Krajcsi Nikolett, a Csokonai Színház művésznője mesél majd óvodásoknak, kistestvéreiknek és persze meseszerető szüleiknek a debreceni Pagony könyvesboltban.

Ki viseli gondját azoknak, akiknek senkijük sincs? Nagy kérdés ez, amit nem csupán fel kell tenni időről időre, de néha meg is kell válaszolni. S nem csupán szóval, de tettel is. Sokan élnek a Debrecen környéki tanyavilágban, s ez az élet bizony gyakran magányos. Télen még inkább az, a hideg miatt. A táj szép, egészen festői – még ilyenkor, a csípős hidegben is –, de az élet, a hétköznapok itt nem pusztán a szépségről szólnak.

Fotók: Szebellédi Soma

A tanyákon élők legfontosabb jellemzője az önellátás, mely megfelelő körülmények hiányában, vagy idős korra egyre nehezebbé válhat – az egyedül töltött évek múlásával az embert könnyen megkörnyékezi az elszigetelődés. Both Tibor, a tanyasi karácsonyok, az ételosztás ötletgazdája szerint életbe vágó, hogy az emberek ezeken a vidékeken megnyíljanak egymás felé, közvetlenek legyenek. Akkor is, ha kölcsönös segítségnyújtásról van szó, vagy arról, hogyan is kellene a hivatali szervekhez fordulni. Ez a fajta életmód gyakran vezet befelé forduláshoz a városi közösségektől távol, ám mégsem szabad a magányban megragadni.

Ez a gondolat vezette Both Tibort és a közreműködőket abban, hogy immár a harmadik évben szervezzenek egy ilyen ételosztást, mely több célt is szolgál: készletekhez juttatja a halápi és nagycserei tanyavilágban élő rászorulókat, és egyben megismerteti őket a hivatalok és az egyház embereivel, vagy éppen a környék önkormányzati és országgyűlési képviselőjével, hogy utóbbiak ne idegennek tűnjenek. A cél, hogy ismerjék őket, mint civileket is – arccal és hanggal. De találkozhattak a tanyasi emberek a körzet háziorvosával is, aki felhívta az itt élők figyelmét arra, ne hanyagolják el az orvosi vizsgálatokat, mert az egészsége mindenkinek fontos, mindenkinek nagy kincs – ám tenni is kell érte. Hangsúlyozta a rendszeres vizsgálatok, szűrések fontosságát is, hogy a tipikus népbetegségek megelőzhetők legyenek.

A tanyasi karácsony, melyen közel száz család kapott ajándékokat, két napos volt: szerdán Halápon, pénteken Nagycserén gyűltek össze a szervezők.

A pénteki alkalmon jelen volt Pósán László országgyűlési képviselő is, aki jelképes fővédnöke volt az eseménynek, és eljött Danku Attila önkormányzati képviselő is. Minden adomány önzetlen támogatásokból született, melyhez sokan  hozzájárultak, ki-ki a maga lehetőségei szerint. A Zrínyi Vadásztársaság például a helyszínen főzött őzgulyás alapanyagát szolgáltatta, melyet Boros László mesterszakács készített el nyolcvan fő részére. A rászorulókat terepjárókkal hozták el a környező tanyákról, s mindenkit név szerint regisztráltak, ezáltal biztosítva, hogy mindenki hozzájusson segélycsomagjához.

Galéria megnyitása (22 kép )

A tartós élelmiszerek mellett harminc darab fenyőfát is kiosztottak a Nyírerdő Zrt. felajánlásaként. A helyi imaházban pedig forró teával és süteménnyel várták a melegedni vágyókat. Ugyanitt a másik szobában használt ruhákat halmoztak fel, melyeket bárki elvihetett, akinek szüksége volt valamire: nadrágok, pulóverek, kabátok vártak itt új gazdájukra.

A program a szabad ég alatt folytatódott, ahol a támogatók röviden bemutatkoztak, és nemcsak jókívánságaikat adták át az érkezőknek, hanem az adományok kiosztásában is segédkeztek. Fekete zsákban tartós élelmiszert, a Dorcas Segélyszervezettől pedig kék vödörben további ennivalókat és hozzávalókat kaptak a tanyasi emberek.

A rendezvény végével aztán mindenkit terepjárón hazaszállítottak. Both Tibor reméli, hogy jövőre további támogatókra tesz szert az ügy – elmondása szerint már ennyi idő alatt is nagy eredményeket értek el a környéket illetően. Külön örömét fejezte ki a fenyőfaosztásra vonatkozóan: „Szeretném, ha a karácsonyi életérzést mindenki hazavihetné, mert ezt meg kell élni” –nyilatkozta.

Dehir – Több mint száz halápi és nagycserei család karácsonyát tették szebbé