A fiatalabbak talán nem is emlékeznek már, mikor volt utoljára olyan karácsony a cívisvárosban, amikor hóban tapostunk. Idén talán még annyi havazás sem lesz, mint az előző években olykor-olykor, de ez nem lehet akadálya annak, hogy megpróbáljunk karácsonyi hangulatot érezni belül. Így ha otthon már áll a fa, s az ajándékok gondosan elrejtve, akkor induljunk a Kossuth térre egy picit, hogy mesevilágban érezzük magunkat.
Aranyvasárnap a főtéren szokás szerint ezrek fordultak meg. Egyes égősorok már régi ismerőseink, más díszek idén kerültek a magasba, mint a villamossínek fölötti angyalok. Fénypokróc borítja a fákat, s hiába száll korán a sötét a belvárosra, az aranyszínű fény otthonos érzést kölcsönöz az arra járóknak.

Fotók: Szebellédi Soma

Persze, ha az ember csak fölfelé tekintget, könnyen egymásba botlanának a járókelők – no meg lent is épp elég látnivaló akad, hála az ünnepi vásárnak. Idén is szép számú bódét talál az, aki felkerekedik: egyesekben enni, inni lehet, mások kézműves portékákat árulnak. Megkockáztatandó, hogy a főtér a forralt borok gőze miatt talán a szokásosnál is melegebb, s ahogy haladunk, érezzük, ahogy a sülő lángos illata átszeli. A villamosok közül többet is díszbe bújtattak – nemcsak könnyebb észrevenni a neonfényekbe bugyolált szerelvényeket, de mutatósak is.

Galéria megnyitása (36 kép )

Szerelmespárok pillantanak egymásra mosolyogva a sapkák széle alól. Bámészkodó gyerekeket visznek szüleik kézen fogva, akik viszont minden egyes árusnál meg akarnak állni, hogy fakardot, vagy faragott állatkát vegyenek, lehetőleg minél többet és nagyobbat – de a nagy karácsonyfa láttán úgyis megfeledkeznek róla. Kézműves portékák kerülnek zacskókba, vevő és eladó mosolyt és jókívánságot cserél: ilyen a mi közös karácsonyi készülődésünk Debrecen főterén.

Ha az életrajz felől közelítünk, Velényi Rudolf 1940-ben született Szatmárnémetiben, az egri tanárképző rajzszakán szerzett diplomát, húsz éven át (1963 és 1983 között) a Tóth árpád Gimnáziumban volt rajztanár. 1977 és 1989 között a DOTE galériájának művészeti vezetőjeként, nagy hatású tárlatok szervetőjeként dolgozott. 1983-tól befejezte a tanári pályát, szabadfoglalkozású grafikusként kulturális, kereskedelmi és ipari reklámok egész sorát tervezi.

Ahogy Kozák Tibor írta róla: „egy teljesen megélt, kerek élet képei és története rajzolódik ki előttem, amikor őt hallgatom.
A megtalált bizonyosság képei, a népművészet eszköztárának végtelen sora – közülük nem egy évszázadok óta szolgálja – segíti élni azt a közösséget, amely létrehozta. Ezt folytatja tovább Velényi Rudolf…”

Az Áttekintés 3. című kiállítás naponta 10-18 óráig a Kölcsey Központban, az intézmény nyitvatartási idejében ingyenesen látható.

Az immár 1990 óta, 25 éve működő Budapest Klezmer Band előadásai rendkívüli élménnyé teszik a tradicionális zsidó zenét. Zenei átiratokat játszanak, amelyeket az együttes alapítója és vezetője, a munkácsi származású Jávori Ferenc “Fegya” komponál. Ezek a dallamok Közép-Kelet Európa azon területéről származnak, ahol a zsidó zenei kultúra egykor virágzó volt – olvasható a teátrum honlapjának ajánlása a szerdai koncertről. Mint írják, a klezmer egy zenei stílusban kifejeződő “mentalitást” jelöl; a kifejezés arámi eredetű, jelentése: “az ember átlényegül énekké”.

Budapest Klezmer Band

A zsidóság népzenéjére jellemző a dallamok szépsége, az előadásmód egyedisége, a dallamok különös díszítése, a melódiák sajátos – olykor kesernyés, gyakran humoros, tréfálkozó vagy éppen ironizáló – hangulata. A falusi, vidéki zsidó hangszeres zenészek rendkívül játékos, olykor meditatív, improvizációs hajlammal rendelkeztek.

A Budapest Klezmer Band Európában és Amerikában egyaránt ismert és közkedvelt zenekar. 25 éves pályafutásuk során bejárták szinte az egész Földet és a világ számos ismert koncerthelyein léptek már fel.

Debrecenben 23-án este 19 órától a Csokonai Színházban adnak koncertet.

Frittmann János közölte: ebben az évben az előzetes becslés szerint mintegy 58 ezer hektárról takarították be a szőlősgazdák a termést, amely meghaladja a 413 ezer tonnát. Ebből – 70 százalékos lényerési aránnyal számolva – mintegy 2,90 millió hektoliter új bor készülhet.

Az alelnök hozzátette: ezek az adatok még nem véglegesek, mivel a szüreti jelentések leadási határideje december 15-e.

A múlt évben mintegy 347 ezer tonna szőlőből 2,555 millió hektoliter bor készült, a betakarított szőlő mennyiségét 57 ezer hektárról szedték le. Az idén november 20-ig 40 ezer hektáron végeztek a szürettel, és 320 ezer tonna szőlőt takarítottak be. Ebből a mennyiségből 2,240 millió hektoliter bort készítettek.

Frittmann János kiemelte: az idén jelentős mértékben csökkent a Magyarországra importált borok mennyisége a múlt évhez viszonyítva. A HNT adatai szerint novemberig 213 648 hektoliter bor behozatalát rögzítették országosan – ennek egy része később exportra került –, míg a múlt évben 357 ezer hektoliter import bor érkezett Magyarországra. Az alelnök úgy vélekedett: a HNT által bevezetett ellenőrzési díj sikeresen töltötte be szerepét, és ezért a földrajzi árujelző nélküli (fn) borok importja radikálisan csökkent, a kínálat a minőségi borok irányába mozdult el.

A magyar borok külföldi kivitele a becslések szerint meghaladja majd a tavalyit. A múlt évben mintegy 580 ezer hektoliter magyar bort exportáltak. Mindez – mondta Frittmann János – azt bizonyítja, hogy a magyar borok egyre ismertebbek és népszerűbbek a külföldiek körében. Megjegyezte: jelenleg még pontos adatok nem állnak rendelkezésre az idei export mennyiségéről, de egyértelmű, hogy az exportárak jóval magasabbak, mint az importárak, azaz a magas minőségű termékeket viszik külföldre, amelyek a magyar bor hírnevét öregbítik.

Az alelnök beszélt arról is, hogy a HNT aktívan kapcsolódott be 2015-ben a magyar borok külföldi népszerűsítésébe. A magyar borok még szélesebb körű nemzetközi megismertetése érdekében például kóstolózónát működtetett a düsseldorfi ProWine-on, a londoni Wine Fairen, az OMÉK-on (Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár), a krakkói Enoexpón és a sanghaji ProWine-on is. Ezekben a kóstolózónákban a HNT által szervezett Magyar Bormustra díjnyertes borait és a Borkiválóságok borait kínálták az érdeklődőknek kóstolásra.

Mindehhez hozzáfűzte: a marketingen túl a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa mint szakmaközi szervezet a borászok és a szőlőtermelők munkáját hivatott segíteni tevékenységével. Ezért az adminisztráció csökkentése érdekében elkezdődött egy olyan informatikai rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a HNT tagjainak az online ügyintézést a jövőben. Emellett a HNT és annak szakmaközi bizottsága jelentős szerepet vállalt az új jövedéki törvény szakmai követelményeinek kidolgozásában és az ekáer-rendelet (elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszer) borászok számára kedvező módosításában is.

A HNT a szüret közeledtével tárgyalásokat kezdeményezett a termelők és a felvásárlók között, és egy olyan centrumárat dolgozott ki, amely mindkét fél számára előnyöket biztosított. Jövőre ezt a megkezdett folyamatot a szakmaközi szervezet által ajánlott felvásárlási szerződéssel is erősíteni kívánják.

A HNT a tagság megítélése szerint hatékonyan reagált az olasz borbotrányra, mivel a szaktárcával és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatallal (Nébih) együttműködve azonnal zároltatta a gyanús tételeket, és felvette a kapcsolatot az olasz hatóságokkal – mondta Frittmann János.

Alkalmazkodva a megváltozott elvárásokhoz, a HNT elnöksége is átalakult az év második felében. Bodnár Péter főtitkár augusztusban távozott, míg Tornai Tamás elnök novemberben hagyta el a szervezetet. Az elnökség és az elnök titkos bizalmi szavazást kért magával szemben, az elnökség 9 tagja 72 százalék feletti, míg az elnök 17 százaléknyi szavazatot kapott, így lemondott pozíciójáról. December elején elnöknek választották Légli Ottót. Új főtitkára is lesz a szervezetnek Brazsil Dávid személyében, várhatóan a jövő év januárjától.

Galánfi András neve igen jól cseng azok számára, akiket vonz a néphagyomány, a népművészet, és akik érdeklődnek a szerves műveltség világa iránt. Munkáit elismeri a közönség és a szakma is: nemcsak a Népművészet Mestere, de a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja is. Jó barátság fűzi többek között Pap Gábor művészettörténészhez és Makoldi Sándorhoz, a festőhöz, akit jubileumi tárlatán köszöntött idén januárban a DMK Belvárosi Galériájában.

Kő Pál és Galánfi András

Itt, a Kossuth utca elején most viszont neki nyílt tárlata Tápláló gyökér címmel: Galánfi András gyönyörű fafaragásait hozta el Debrecenbe. Tárlatának megnyitóján – ahol igen sokan összegyűltek – igyekeztünk kifaggatni arról, hogyan születnek ezek a művek, s milyen úton érkezett ide, pályájának ehhez a szakaszához a Hajdúszoboszlón élő alkotó, aki már 45 éve foglalkozik a fa megmunkálásával.

Galánfi András: Három diploma után kiürültnek éreztem az életemet, és akkor találkoztam a népművészettel. Sárospatakon, majd Tokajban, az ifjú népművészek táborában sikerült olyan emberektől tanulnom, mint a neves építész, Makovecz Imre, az erdélyi festő és szobrász Péterfy László, Bánszky Pál néprajzkutató, és a két karizmatikus költő, Ratkó József és Nagy László. Ők indítottak el engem.
Dehir.hu: A több évtizedes munkának köszönhetően nagyon sok alkotás került ki a kezei közül. Az elsőkre emlékszik még?

Galánfi András: A katonaságnál három napra kint felejtettek az őrségben, ahol nem volt mit enni és inni sem. Ez idő alatt jöttem rá, hogy az aknatölcsérek nagyon érdekes formákat hoznak ki a földből és a szőlőgyökerekből. Ez egyszerűen megindított engem. Miután három nap után megtaláltak, két hátizsáknyi faragott tárgy volt velem, amit én készítettem. Később tanyasi tanítóként népi használati eszközöket gyűjtöttem, és így kezdtem el lassan érdeklődni a népművészet iránt. Táborokba jártam, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy már én vezetem ezeket az országos találkozókat.
Dehir.hu: Hol dolgozik?

Galánfi András: Télen a műhelyben, tavasszal pedig, amikor sóhajt a rét és lehet érezni a föld illatát, mindig kimegyek a szabadba. Ha megfogant egy gondolat, utána már „csak” ki kell találnom, hogyan valósítsam meg. Néha hosszú éveken keresztül érlelődnek bennem a dolgok, majd egyszer csak nekikezdek. A Főnixmadár is nagyon sokáig ott várt a műhely előtt, de tudtam, hogy lesz belőle valami. Ha nekilátok a munkának, akkor mindent ellökök és csinálom. Van, amikor két-három darabot készítek egyszerre. Ez általában úgy történik, hogy egy gondolat megindít valamit bennem, és akkor annak a parancsát kell követnem.
Dehir.hu: Az a motívumkincs, ami feltűnik a munkáin, erősen emlékeztet a népművészet világára. Véletlen ez?

Galánfi András: Nem véletlen, hiszen folyamatosan keresem, kutatom az ősgyökereket, és feltétlenül szeretném azokat a következő nemzedék számára átadni. Azt hiszem, hogy ez a feladatom. Ez a híd szerep, amely átköt a mán keresztül a jövőbe.
Dehir.hu: Nemcsak műveli ezt a mesterséget, hanem tanítja is: Nádudvaron megalapította a Népi Kismesterségek Szakiskoláját, ahol 11 évig volt művészeti vezető. Kiket tanított?

Galánfi András: A képzésre 14-től egészen 60 éves korig voltak lelkes jelentkezők. Az intézmény időközben nemzetközivé fejlődött, akadtak finn diákok, írek, de Ausztriából és Németországból is voltak tanítványaim. A legidősebb 60 éves volt, és nagyon messziről, Új-Zélandról érkezett.
Dehir.hu:  Ebben a világban, ahol szinte minden a pénz körül forog, van-e ára, értéke annak, amit kiad a kezéből?

Galánfi András: Nem a pénzért csinálom. Ennek a munkának lelke van, ez egy belső indíttatás. Ráadásul ebben az életkorban már csak az kell figyelnem, hogy a Jóisten mit ír számomra elő, és amit diktál, azt kell tennem. Én már más dolgoknak nem akarok megfelelni. Sok minden van még, amit szeretnék megmutatni, ezek főként szobrok. Az alkotásaimmal tisztelegni szeretnék Kő Pál szobrász barátom előtt is, aki megnyitotta a kiállítást.
A hajdúszoboszlói alkotó, Galánfi András munkáit a DMK Belvárosi Galériájában január 8-áig láthatja a közönség.